„A magyar politikának számos vérbeli fenegyereke van. Tordai Bence és Novák Előd feltétlenül ilyenek, de talán még náluk is figyelemreméltóbb Szarvas Koppány Bendegúz. Ő az a fiú, aki megszervezte az úgynevezett Demokratikus Koalíció ifjúsági szervezetét. Az ifjú Gyurcsány – a párton belül csak így emlegették. Ő volt a DK legnagyobb reménysége, külön attrakció volt Gyurcsány Ferenc lakossági fórumain, ahol a nyugdíjas nénik és bácsik megcsodálhatták, sokan meg is tapogatták, és általános élmény volt, hogy örökbe szeretnék fogadni. Ő volt a bizonyíték arra, hogy igenis van gyurcsányizmus harmincöt éves kor alatt.
Nagy sztár volt, s talán ez okozta vesztét a pártban. Azt érezte, amit Ernst Röhm SA-vezér, hogy lassan a Führer örökébe léphet. Azt érezte, akkora tehetség feszül benne, hogy nem kell kivárnia a sorát, bátran átléphet Vadai Ágnesen, Molnár Csabán, Varju Lászlón, és talán még Niedermüller Péteren is. Mi, akik szurkoltunk neki, bizakodva vártuk, hogy végre elfoglalhassa méltó helyét Gyurcsány Ferenc jobbján, s együtt jöjjenek el ítélni élőket és holtakat. Csakhogy nem sikerült. Ma is sokan vitáznak arról, hogy ő akart-e túl sokat, mint Boromir herceg, vagy alulbecsülték, mint Csavardi Samut. Szarvas Koppány Bendegúz mindenesetre méltósággal viselte a vereséget, és 2017-ben ki is lépett a DK-ból, de azért mindenkit biztosított, hogy »nem ideológiai vagy értékrendi okból« távozott. Ő lelkében továbbra is gyurcsányista, mindössze elvesztette bizalmát abban a közegben, amely nem látta meg benne annak biztosítékát, hogy a kígyók tovább és tovább kigyózzanak.