A kormány hülyesége nem mentség az ellenzék hülyeségére

„Egy politikus-növendék személyes márkát épít abból, hogy füstgránátot dobál.

Idős hívei itt a Facebook-falamon ünneplik, forradalmi hangulatban (vagy annak kialakulásában) reménykednek.

A bolsevikok kérlelhetetlenségével vetik meg, utasítják el azt, akit (mint engem) taszítanak az utcai harcosok; és visszatetszőnek tartom, hogy az ellenzék a Kossuth téren álló szánkófelgyújtók, az Országház ablakát bedobálók, a rendőrsorfalat áttörők és a füstgránátot dobálók körül forr egységbe.

»Vissza kell szorítani a kispolgári nézeteket« – olvasom egy régi írásban (Rényi Péter: Világos útmutatás), és olvastam a napokban, hogy kispolgári az attitűdöm, mert riasztóan ellenszenvesnek tartom az ellenzéki politizálást síppal-dobbal és a nemzetközi cégek ellen szított indulatokkal, továbbá az utcai rendbontást egyaránt.

Ráadásul szerintem a kormány bármilyen hülyesége nem mentség az ellenzék bármilyen hülyeségére.

Persze nincs semmi baj, vannak, akik úgy látják építik magukat azok, akik szerintem pedig végképp leépültek, mások úgy vélik, »itt minden megengedett«, szerintem pedig tartsuk távol magunkat azoktól, akik tevőleges agresszió részesei.

Több mint másfél évtizede egy tüntető tojással megdobta egy úr zakóját. A beszennyezett felöltőt az úr elvitte a tisztítóba, majd peres úton érvényesítette követelését: a tisztítószámla ellenértékét. Kőszeg Ferenc jogérvényesítő gesztusa – az ő zakóján tört el a tojás – nagyon vonzónak tűnt, s rajtam kívül (emlékeim szerint) tetszett azoknak is, akik szerint ma lehet gránátokat dobálni. Igaz, ugyanők rossz szemmel nézték a hídfoglalást régebben, mára megkedvelték. Ezzel sincs semmi baj, csak az ökör következetes. Csak a kérlelhetetlen erkölcsi ítéletek nevetségesek.”