A balliberális oldal az utolsó elkeseredett rohamára készül a demokratikus felhatalmazású jobboldali kormányok ellen.
„A baloldal utolsó nagy csatakiáltását halljuk. A szétvert, porig alázott baloldalét. Azét a baloldalét, amely a harctéren sorra vesztette el az ütközeteket. Azét a baloldalét, amely teljesen demoralizálódott, hiszen nem tudott stratégiát alkotni, jövőképet felmutatni. Így, legyengülve és fantáziátlanul áll ki és néz farkasszemet a vele szemben felsorakozó, egyre erősebb ellenféllel. Az esélytelenek nyugalmával a vesztébe rohan.
A felvázolt helyzetkép a magyarországi állapotokat hűen tükrözi, ám egész Európára értendő. A hétvégén a szokásos franciaországi sárgamellényes-tüntetésekről szóló beszámolók mellett három ország fővárosából érkeztek hírek utcai demonstrációkról: Olaszország, Ausztria, Szerbia. A híradások szerint mindhárom helyszínen néhány ezren vettek részt a tiltakozásokon. Emiatt külön-külön nem is lennének említésre méltók. Azonban az a tény, hogy minderre egyszerre, karácsony előtt egy héttel, a dermesztő hidegben került sor, nem véletlen.
Főleg, ha azt nézzük, teljesen különböző ügyeket karoltak fel az utcára vonulók: Rómában a bevándorlók jogaiért és a kormány szigorú migránsellenes politikája ellen tüntettek, Bécsben a jobbra húzódás, a rasszizmus és a szociális megszorítások miatt, Belgrádban pedig állítólag azért, mert egy belgrádi televízió jelentéktelennek tüntetett fel egy korábbi tiltakozó akciót, amelyet egy ellenzéki politikus megverése váltott ki. Ha hozzávesszük mindehhez a budapesti túlóratörvény-ellenes tiltakozást, minden világossá válik: nem véletlen egybeesésről van szó.
A helyzet az, hogy a balliberális oldal az utolsó elkeseredett rohamára készül a nagy támogatottságú, demokratikus felhatalmazású jobboldali kormányok ellen.”
Nagy János egy fóti egyesülettel akar újra városvezető lenni, pécelieket is támogatva. A szigetszentmiklósi ellenzéki polgármestert sokan nem értik.
De az magához Dobrevhez is méltatlan, ha erre az a válasz, hogy egy emberként tagadják el Magyar jelentőségét.
Sikertelen volt a tüntetés, néhány százan jelentek meg.
A rendőrterror hazánk történetének egyik mélypontja.
Ma már biztosra vehető, hogy a hazai pártrendszer jelentős átrendeződése előtt állunk.
Amikor a „haza minden előtt” elkorcsosulva, megszégyenítve a „Család minden előtt”-é válik, ott a bűn marja az egykor volt köztársaság mára beteg testét.
„A tét az életünk, a tét a béke” – szögezte le az országgyűlési képviselő.
Ami számos alkalommal teljesült is.
