„Az életműved központi figurája a csavargó, maga hobo karaktere is eleve csavargó. Mit szólsz a hajléktalan törvényhez?
A szegények és az elesettek megsegítése őskeresztény dolog. A kommunisták is erre hivatkoztak, nekem is ezt lökték gyerekkoromban. Kétféle csavargó van. Az egyik meg akarja ismerni a világot, a másik azért megy, mert menekülnie kell. Mint sokszor elmondtam már, nem önszántamből lettem csavargó.. Akkor még nem ismertük Jack Kerouac Útonját, csak Jack London Négyszáz vagányát olvastam a hobók hadseregéről. Lehettem úgy tizenöt, amikor Eger felé stoppoltam és eljutottam Kerecsendig. Ködös idő volt, szembe jött velem egy nagykalapos paraszt bácsi biciklin és rám köszönt: Jó napot idegen! Nem válaszoltam, majd húsz méterre onnan leültem egy kőre és sírva fakadtam, annyira szégyelltem magam. Volt, hogy a 60-as évek elején csavargás közben bekopogtam egy házba, egy pohár vizet kérjek. Leültettek, majd adtak két szelet zsíros kenyeret és egy pohár tejet… Tíz év múlva máshol már rámeresztették a kutyákat. Ma is sokszor veszek fel stopposokat is, és látom rajtuk, hogy milyen jól esik nekik, mert manapság ez nem szokás. Szóval, van véleményem a változóban lévő szolidaritásról.