Kutyaütők

"Mit bánnak a leginkább a haldoklók? Egy végstádiumú betegekkel foglalkozó ausztrál nővér összegyűjtötte, hogy a haldoklók mit bántak leginkább életük végén. A férfiak leggyakrabban azt sajnálták, hogy túl sok időt töltöttek munkával. (...) A megbánások között sok visszatérő akadt, a nővér szerint a leggyakoribb az alábbi öt volt: 1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások elvárásainak megfelelni. "A legtöbben ezt sajnálták. Amikor az ember élete végéhez közeledik, és őszintén visszatekint, szembesül vele, hogy mennyi álmát nem teljesítette be. A legtöbb ember még álmai felét sem váltotta valóra, és tudatában van annak, hogy ez a saját döntéseinek következménye" - írja a nővér a blogján. 2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat. "Minden férfi betegem szájából elhangzott. Sajnálták, hogy kimaradt az életükből gyermekeik fiatalsága, hogy kevés időt töltöttek társukkal. Minden általam ápolt férfi mélyen sajnálta, hogy élete nagy részét a munka taposómalmában töltötte." 3. Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására. "Sok ember érezte úgy, hogy a konfliktusok elkerülése végett elnyomta az érzéseit. Ennek az eredménye egy középszerű élet lett, és soha nem váltak azzá, akivé válhattak volna. A ki nem mondott keserűség, harag, neheztelés sokaknál betegségek kialakulásához is vezetett." 4. Bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat. "Gyakran egy régi barátság értékét csak az utolsó hetekben ismerjük fel, amikor már sokszor nincs mód az illető felkutatására. Sokan számoltak be arról, hogy annyira lefoglalta őket a saját életük, hogy az évek során fontos barátságokat hagytak elúszni. Sokan számoltak be mély megbánásról, hogy barátaikra nem szántak elég időt és energiát. Mindenkinek hiányoznak a barátai élete végén." 5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek. "Sokan csak életük végén ismerik fel, hogy a boldogság is választás kérdése. És ahelyett, hogy a boldogságot választották volna, beleragadtak a régi mintákba, szokásba. A megszokás mind az érzelmi életet, mind a fizikai létet képes középszerűvé tenni. A változástól való félelem sokakat arra késztetett hogy magukkal és másokkal is elhitessék, hogy tulajdonképpen elégedettek az életükkel, miközben lelkük mélyén arra vágyták, hogy újra bolondozhassanak, és felszabadultan nevethessenek." http://www.origo.hu/egeszseg/20120711-az-ot-leggyakoribb-megbanas-haldokloktol.html

"Mi ellen? Ezt nehéz pontosan megmondani. " Kedves Gábor! Tisztellek, szeretem a munkáidat, sokszor hivatkozom is a gondolataidra, ezért segítek - pl. ez ellen! "....A parasztság eltűnt, előbbiek pedig egy igen szűk réteg. Az 50 hektár felett, azaz piacképes módon egyénileg gazdálkodók 2007-ben az összes egyéni gazdaságnak csak mintegy másfél százalékát tették ki. Tömeges társadalmi létformaként ez nem fog visszatérni. A hagyományos parasztság egyszer s mindenkorra felszámolódott." http://mandiner.hu/cikk/20181223_parasztsag_kommunizmus_neb Hogy rothadjon meg, aki közben a szavazatunkért ezt igérte: "...A Fidesz – az uniós szabályozással és gyakorlattal egyezően – a helyi, regionális termelésre, értékesítésre, valamint a kistermelői élelmiszer-előállításra úgy tekint, mint a vidéki lét és a biztonságos élelmiszer-ellátás alapjára.... A kisebb gazdaságokban a növényi és állati termék előállítása környezetbarát módon megoldható... támogatási programokat indítunk a vidéki településeken, ... figyelemmel a szociális, kulturális, gazdasági és ökológiai szempontok összhangjára, a helyi kezdeményezésekre, a helyi erőforrások feltárására….” ( Erős Magyarország programja, 2007) "...Magyarország a kormány szándékai szerint olyan ország lesz, ahol az európai sokszínű, minőségi mezőgazdaság, a környezet- és tájgazdálkodás válik általánossá. Az országban úgy állítunk elő értékes, egészséges, biztonságos és génmódosítás-mentes élelmiszereket, hogy közben védjük talajainkat, ivóvízbázisainkat, az élővilágot, a tájat és benne az embert közösségeivel és kultúrájával." (Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020) "Olyan sokrétű mezőgazdaság, környezet- és tájgazdálkodás megteremtése a cél, amely úgy állít elő értékes, a természetet a lehető legkevésbé terhelő, egészséges és biztonságos élelmiszereket, valamint helyi energiákat és különféle nyersanyagokat, hogy közben megőrzi talajainkat, ivóvízkészleteinket, az élővilágot, természeti értékeinket. Fenn kell tartani kultúrtájainkat, a települések közösségeit, egyediségükben megnyilvánuló termelési hagyományainkat. Csak egy összetettebb, sok kis- és közepes méretű birtokra épülő, változatos termékszerkezetű mezőgazdaság tud nagyszámú, megélhetést biztosító munkahelyet teremteni, és ezáltal kellő távlatot nyújtani a gazdatársadalom, és utánpótlást a fiatal gazdák számára." (NER)

Nem szeretem a hazaárulókat támogató katolikus papokat. Ennyi. És a magam részéről befejeztem.

Muszáj leirnom : A csepp unokám rajong az új feladatokért.Meginkabb ha ő találja ki . Fáradhatatlan. És nem lesz fertelmes liberal-bolsevik gazember!!