Liberalizmus kontra demokrácia

„Két, ellentétes irányú mozgásból az alábbi következtetés adódik: demokrácia és liberalizmus nemhogy szellemi rokonságban állna egymással, hanem épp ellenkezőleg: sarkos ellentétet mutatnak. Ortega meglátása szerint: »Lehet valaki nagyon liberális és egyáltalán nem demokrata, valamint nagyon demokrata és egyáltalán nem liberális.«

Ebben a tekintetben Ortega csak megerősíti azt, amit cikkében Fricz Tamás állít. A különbséget az jelenti, hogy a spanyol filozófus e fejtegetéshez tág történeti hátteret biztosít. Eszerint az antikvitáshoz, alapjellegét tekintve, közelebb állt a demokrácia – még ha ez csak néhány városállamban, például Athénban valósult is meg tiszta formában –, viszont hiányzott belőle a liberalizmus iránti fogékonyság. A feudális középkorban viszont fordítva: a személyes szabadság védelmének végső soron liberális jellege felülírta a demokratikus formákat. S ez a magyarázata annak, hogy Ortega a középkori várkastélyok égbe meredő építményeiben a modern liberalizmus kezdeményét, kezdetleges ősformáját pillantja meg: »E várkastélynak nevezett rémséges házak urai tanították liberalizmusra a gallo-román, keltibér és a toszkán tömegeket.«

Természetesen az tekinthető a legmegfelelőbb, leghumánusabb politikai berendezkedésnek, amelyben a demokratikus és a liberális alapelvek egyaránt képviseltetik magukat, s ezt írásában Fricz Tamás is hangsúlyozza. Probléma akkor merül fel, amikor a két felfogás közötti egyensúly vészesen megbillen. Arra már gyakran volt példa a történelemben, hogy a demokratikus elem felfalta, eltüntette a liberális oldalt, ami a többség zsarnokságához, végső soron totalitarizmushoz vezetett: a szocializmus idején nálunk is használt kifejezés, a »népi demokrácia« valójában csak terminológiai fügefalevele volt a totalitárius diktatúrának.

Viszont arra már jóval kevesebb példát tudunk felhozni a történelemből, hogy a liberális oldal vészes túlsúlya magának a demokrácia felszámolásának veszélyét idézi elő. Ortega korában ennek még csak a lehetősége sem merült fel – ezért nem is foglalkozik ezen opcióval –, napjaink politikai gyakorlata azonban, főleg az Európai Unió keretein belül épp a demokráciát háttérbe szorító, nyakló nélküli liberális rend megvalósításának irányába tesz határozott lépéseket. Ez viszont nem a többség zsarnokságát jelentené a kisebbség felett, hanem fordítva: egy demokratikus felhatalmazás nélküli, ámde magának szinte földöntúli – vagy legalábbis globális – jogokat vindikáló kisebbség zsarnokságát a többség felett. Nos, erre a veszélyre hívta fel a figyelmet tisztázó írásában Fricz Tamás.

Vagyis bármennyire különbözzék is egymástól demokrácia és liberalizmus, csakis együtt, egymást is »sakkban tartva« működtethetünk egy humánus társadalmi berendezkedést.”