A sárgamellényes forradalom hazánkat is elérte: ellenzéki megmondóemberek húzzák magukra a rikító megkülönböztetőt. Na de miért is politikai öngól a francia szimbólum szolgai adaptálása? Baloldalunk a kommunikáció barikádjain is elbukni látszik.
A francia belpolitikát és az ország közállapotát hetek óta a sárgamellényes tüntetés dúlja fel. A demonstrációk kezdetben a benzináremelés ellen indultak, azonban kiszélesedve, a vidék-nagyváros ellentéten lassan túllépve egy macroni politika ellen irányuló általános tiltakozáshullámmá dagadtak.
A sárgamellényes lázadás turbulenciája hazánkba is begyűrűzött, legalábbis az ellenzék máris követendő mintát látott benne.
Ám miért is súlyos öngól és aránytévesztés a sárgamellény fantáziátlan lekopírozása?
1. Az ötlet nem eredeti, az ötlet ötlettelen másolása tulajdonképpen kiváló szimptómája az ellenzék jelenlegi állapotának. A kockás inges tüntihullám legalább egyedi volt, ahogy az internetadó ellen felhorgadó tömegek mobiltelefonos fényárja is több kreativitást sugárzott.
Igen, nagyon el kellett volna ide néhány politikai kommunikátor, ahogy arra Szakács András is rátapintott.
2. A sárga mellény Franciaországban a Macron-ellenes erők szimbólumává vált. Ha egy magyar ellenzéki politikus most ezt húzza magára,
A francia politikus magát Orbán Viktor külpolitikai ellenfeleként aposztrofálta. A logikai lánc pedig innentől kérlelhetetlenül a magyar kormányfő frontjához csatolja a ballib politikusokat.
3. A sárgamellényes demonstrációk fizikai erőszakba torkollottak: a törvényesen választott kormánnyal szembeni felkelés – szép francia néphagyományok mentén – hamar elvesztette békés jellegét: jött az autógyújtogatás, barikádépítés, a durva összecsapások a rendfenntartó erőkkel. Ezzel a mozgalommal, ahogy arra Trombitás kolléga is rámutatott, civilizált embernek lehetetlen szimpatizálnia. A sárga mellény a törvényt bontó, a fizikai atrocitásokat is legitimnek tartó felkelőkkel vált eggyé: ezért paradox és visszatetsző jelképként feszül a jogszerűen megválasztott balos képviselőkön.
4. Ha onnan próbáljuk meg értelmezni az ellenzéki kiállást, hogy a mellény a regnáló rezsimmel szembeni aktivizmust jelenti, amellyel szemben a karhatalom is erővel lép fel, nem távoli az asszociáció a 2006-os, Gyurcsány-ellenes demonstrációkkal és az arra adott brutális hatósági reakciókkal. (Amihez kapcsolódó szomorú pikantéria, hogy Tálos Lőrinc újságírót például a sárga mellénye ellenére sebesítették meg gumilövedékkel a rend bátor őrei 2006-ban.) Szóval MSZP-s politikusnak bármilyen utcai harcokká fajuló tüntetéssel egy kontextusba kerülni merő cinizmus.
5. Amennyiben a franciaországi zavargások forrásvidéke felől közelítünk, még inkább álságos a sárgamellényes szolidaritás: a tüntetések ugyanis vidéki vagy Párizsba ingázó, jellemzően kispénzű, alsó középosztálybeliek köréből indult. Ahogy arra Puzsér Róbert is rávilágított, minimum
ha az elkeseredett kisember pózát veszi fel. A baloldal és a benzinlázadás pedig a baljós emlékű taxisblokádot idézheti meg, ez sem a legszerencsésebb allúzió.
Akárhonnan nézzük, a sárga mellény adaptálása tökéletesen kontraproduktív, összellenzéki fantáziátlanságról árulkodik. És amikor azt hisszük, már nincs lejjebb, az összeboronált ellenzék újdonsült beszélő feje, Gulyás Balázs is felhúzza a ki tudja, épp merre tartó N1TV műsorában.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Azt hitte, fogást találhat Magyarországon Jean-Noël Barrot. Tévedett.
Nem maradt több kérdés a Tisza Párt elnöke kapcsán.
Egy kép többet mond ezer szónál.
Olyan csontvázak hullhatnak még ki a szekrényből, hogy belegondolni is szörnyű.
Mindent megtesznek azért, hogy befolyásolják a szavazókat – állapította meg a Magyar Nemzet.
Valamit már tudni vélnek Ukrajnában.
A Szeged után a Veszprém is bejutott a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe.
Az 56-os veteránok szerint a választás egy „új szabadságharc és új pozsonyi csata lesz”, ezért arra kérik a választókat, hogy támogassák a kormánypártok jelöltjeit.
