Ezek, ha tehetnék, nem sípolnának, hanem akasztanának.
„Amikor végképp elfogynak a gondolatok és az érvek, s nem marad már semmi, csak a megfoghatatlan és artikulálatlan gyűlölet, amelyet átkarol és támogat a minden alól felszabadító ostobaság és tudatlanság, olyankor forradalmat szoktak játszani. Mármint az érintettek.
Ezt láthattuk szerdán. A parlamentben is, majd mindannak következményeként odakint az utcán is. A parlamentbe egy napra visszaköltözött a Lenin-fiúk világa. S persze igazából az a csoda, hogy csak tegnap.
Ugyanis akik a szerdaii napot ellenzéki oldalról levezényelték, egész életükben a Lenin-fiúk szellemiségét (végtelenül kétségbeejtő és sivár szellemtelenségét) hordozták magukban. Csak most lehullott róluk a kultúra, amelyet mindig is kényelmetlen, lötyögő, nem rájuk illő ruhaként viseltek.
Leendő történelemkönyvek kisbetűs jegyzete lesz a lap alján, ahogy az a Szabó Tímea nevű Szamuely odaáll a miniszterelnök elé, és lehengerlő butaságtól eltorzult képével belesípol Orbán Viktor arcába.
Minden benne van abban a képben, s leginkább az, hogy ezek, ha tehetnék, nem sípolnának, hanem akasztanának. Pontosan ugyanez a vágy ordít a Jobbik minden egyes figurájából, és persze a Tordai Bence nevű Cserny Józsefből, akin akkor is a jellegzetes bőrkabát van, ha történetesen zakót visel, és akkor is pisztolyt szegez gyűlölete tárgyaira, amikor mobiltelefonnal hadonászik.”