„Nem csak a hétfői reggeleken, de az összes többi hétköznap fáradt, élettelen, kötelességektől leszívott embereket látok – gyakran magammal az élen. Mindannyian gürizünk, hogy egy élettel teli, élhető életünk legyen, ennek ellenére szinte robotmechanizmusban éljük mindennapjainkat. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy nem a sok-sok feladat és az ebből adódó túlterheltség a probléma igazi forrása. A probléma gyökere szerintem az, hogy szinte mindent kötelességtudatból teljesítünk, nem pedig akaratból, szeretetből, vagy vágyból. Mindez észrevétlen fokozatossággal épül be az agyunkba, egyfajta berögzült szokássá válva: elméletileg mindannyian szabadok vagyunk, de valahogy mégsem.
És hogy mi is az igazi kincs?
Most látom csak, mi az igazi érték: egy megfelelő látásmódú szülő, egy szívvel-lélekkel tanító tanár, vagy csak egy gondolkodó, nem megelégedő, változtatni akaró, sémából kitörő ember. Ebben kéne erősödni, hogy ne csak mi, de a jövő generációja is megváltozhasson, akár boldogabbá, élettelibbé váljon. Hiszen fiatalok vagyunk! Nem robotok.”