A liberális elnyomástól rettegő fideszes egyetemisták mítosza

„Közben a rektor a CEU melletti kiállást sem merte alárni, az EHÖK akkori kőfideszes sajtófőnökét nekem kellett noszogatni, hogy akarnak-e akkor csatlakozni, miközben most éppen az egyik egyetemi épületünk alagsorában fideszes ellen-Szeged TV stúdió épül a ‘19-es önkormányzati kampányra Botkáék lejáratására.

Srácok, komolyan. Az elmúlt 20 évből 12-ben a ti oldalatok volt kormányon, lassan tiétek a hazai média 70%-a, ha egy négyoldalas faluhírmondót írtok, abba is ömlenek az állami hirdetések. Nem ciki még mindig az elnyomottat játszani?

Az amerikai alt-right médiát Google Fordítóval másoló 888-on rendre hópelyhezitek a safe space-ért kiáltó liberális egyetemistákat, holott épp ti vágytok erre. Ha egy tanár vizsgán politikai kérdést tesz föl, vagy diszkriminál, akkor bizony ki kell állni, és jelezni kell a megfelelő szervnek, nem névtelen olvasói levelet kell írni róla egy kormányblogra – nyilván nem könnyű ezt azoknak mondanom, akik már nagyon jól belekényelmesedtek a NER »ne szólj szám, nem fáj fejem« világába.

Ugyanakkor ha csak egyszerűen kellemetlen kisebbségben maradni a véleményeddel, akkor elmondom: ez egy ilyen szakma, a politizálás bizony konfliktusos műfaj. Ha nem hiszel nekem, keresd vissza, hogy azon a portálon, ahol te most elnyomásról panaszkodsz, milyen lejárató cikkek jelentek meg rólam is, csak mert fel mertem szólalni egy tüntetésen.

Könnyű a politikai véleményed fölvállalni a saját visszhangkamrádban, de egy értékrend melletti kiállás ott kezdődik, ahol vitába kell szállnod érte.

Hosszasan folytathatnám, de remélem, egy kicsit sikerült ezzel árnyalni a csúnya liberális elnyomástól rettegő, álmatlan éjszakákon titokban a kollégium ablakán beszűrődő holdfényben hávégébe burkolt Magyar Időket olvasó fideszes egyetemisták romantikus, ám egészen nevetségesen fals alakját.”