A balliberális művészet csúcsa: orgia, perverzió, aberráció

„»Az európai művészet egyik csúcsa« – így jellemezték az egyik magyarországi önkormányzat által finanszírozott lapban a Chapman testvérpár, Dinos és Jake munkásságát. Természetesen mindezt abból az alkalomból, hogy nemrég hazánkban üdvözölhettük a két úr munkásságát, és nyilván sejthetik, most sem Soros György finanszírozta a kulturális csúcsmászást.

A különböző fajú állatok közösülésével és egyéb aktusok ismertetésével foglalkozó Chapman-féle művészetet most nem mutatjuk be, elvégre miért ne kívánhatna meg közösülési szándékkal egy homokos róka egy bak nyulat? Arra ellenben rá kell világítanunk, hogy Dinos és Jake Chapman úr igencsak különösen viszonyulnak a kereszténység jelképeihez. Mások mellett ilyen fantasztikus alkotásokkal örvendeztetik meg rajongótáborukat: Jézus a kereszten mint a McDonald’s étteremlánc bohóca, Szűz Mária szétvágott arccal, akár egy zombi Frankenstein-szörny, a gyermek Jézus szájából pedig férgek ömlenek.

Chapman úrék legpregnánsabb művészetére is részletesen felhívhatnánk a figyelmet, mint például az oszladozó hullák, szétvágott emberi testek és mindent elborító férgek látványára. De miért tennénk – és ez már a kritikai hozzáállásunk bizonyítéka –, hiszen minden marketing ellenére Chapmanék le vannak maradva. Hazánkban ugyanis van olyan művész, aki úgy leveri őket, mint Süsü a cölöpöt. Szöllősi Géza ugyanis oszladozó hullák nemi szerveiből készített kiállítást, az alapanyagot persze állattetemekből merítve. (...)

Talán nem közismert, de az Art Quarter Budapest a rettegő életmódot folytató képzőművészeti világ gyűjtőhelye. Itt kapcsolódott be a hazai választási kampányba idén januárban a képzőművészeti világ is – nyilván politikamentesen. »A sötétség nem tart örökké – Legyen világosság« – a HVG e szlogenjére reflektál műveivel mintegy félszáz képzőművész« – olvassuk az akkori HVG-ben. A művészek az alkotásaikkal »a Fidesz-diktatúra« és a konzervatív oldal ellen fogalmazták meg gondolataikat.

A nagyszerű kiállítást Spiró György nyitotta meg, beszédében a fény és a sötét kontextusát állította szembe. Természetesen ők képviselik a fényt – a többit találják ki. Spiró így folytatja: »Nyilván nem véletlenül hívták meg a művészeket és nyilván nem véletlenül hívtak meg engem a megnyitóra.«

Micsoda unalmas közhely! Hát persze hogy nem, abban a körben nincsenek véletlenek.”