Baj van ezzel az új történelmi produkcióval. Van pénz, paripa, fegyver, csak hiányzik belőle a lélek.
„A Hunyadiak címere, a fekete holló mindig is a reménységet, a győzelmet, a nemzeti büszkeséget jelentette. Arany János csodálatos verse (Mátyás anyja) engem is megihletett, ezért a levelesládámban találtam egy forgatókönyvet Az utolsó bástya címmel, Hegedűs Bálint tollából. Az Egri csillagok óta (rendezte: Várkonyi Zoltán – 1968.) nem készültek jelentős történelmi filmek a magyarság nagy győzelmeiről, de most végre adódik egy hatalmas lehetőség, filmet készíteni a nándorfehérvári diadalról, Hunyadi Jánosról. A lehetőség szó azonban keserű szájízzel keveredik, mert olyan emberek kapták meg a lehetőséget ismét egy film készítésére, mint Szász János vagy Hegedűs Bálint, akik nem jelentenek garanciát arra, hogy ezt a hatalmas, világraszóló magyar győzelmet (1456) a nemzet történelemtudatának megfelelően, a nemzettudatra jótékony hatással alkossák meg. (...)
A tények. Hunyadi és Kapisztrán világraszóló győzelme határtalan örömet váltott ki a keresztény országokban. III. Calixtus pápa élete legszebb napjának nevezte, amikor jelentették neki a nándorfehérvári diadalt. Hunyadi János halálát követően maga a pápa mutatott be gyászmisét, majd a »hit védelmezője« címmel tüntette ki Hunyadit.
E diadal után Nyugat-Európa számára a magyarok neve egybeforrt az oszmánok elleni legfőbb védelem fogalmával. A magyarság volt az egyetlen nép, amely a török elleni keresztesharc gondolatából nemzettudatot alakított. Hunyadi ezt panaszolja 1448-ban: »A rettenetes veszedelem, a pogány hódítás már Európa szívéig, ennek az országnak, hazámnak testéig ért…Isten csodája, hogyan tudta eddig is kiállani ez a nép azt a tengersok szenvedést, amit, ha a hit nem tartja meg, soha ki nem állhatott volna…« (Ranzanus). A pestis végzett Hunyadi Jánossal és Kapisztrán Jánossal is. A hagyomány szerint a kormányzó Hunyadi halálos ágyán azt kötötte bajtársai lelkére, hogy a keresztény hittel együtt minden erejükkel a magyar birodalmat s népét védelmezzék a török ellen. A magyarság tehát saját hősét, saját eszméinek képviselőjét ünnepli Hunyadi Jánosban. Jellemző ezzel kapcsolatban az a másik hagyomány (Bonfini), amely szerint Szilágyi Mihály, mint »nemzeti királyt« ajánlotta Mátyást, Hunyadi fiát, megválasztásra.
Ezekből a tényekből a tervezett filmben semmi nincs.
A filmforgatókönyv címével is bajok vannak. Mi az, hogy Az utolsó bástya? Nándorfehérvár még csak a kezdet volt. A magyar végvárak 1686-ig, Buda felszabadításáig küzdöttek a hazáért, a szabadságért, a függetlenségért.
Mit mondjak? Baj van ezzel az új történelmi produkcióval. Van pénz, paripa, fegyver, csak hiányzik belőle a lélek, a történelmi múlt ismerete és a nemzet iránti elkötelezettség. Nem tudom, ilyen trükközésekkel lehet-e legalább olyan filmet legyártani, mint amilyen az Egri Csillagok volt. Kócos meg Csikó, mint nemzeti hős! Nevetséges!”