A szélsőjobboldali Marine Le Pen hirtelen liberális lett a francia Fake news-ellenes törvényektől

„Az egyik legfontosabb kérdés tehát az álhírek jogi szabályozásával kapcsolatban, hogy milyen grémium, testület, személyek döntenek az adott hírek álhírré minősítéséről, illetve azok eltüntetéséréről. A szakirodalom megegyezik abban, hogy mindenképpen a mindenkori hatalom gyakorlóitól független, értéksemleges szakembergárdának kell ellátnia a feladatot. Az »idealizált szakemberkép« monopóliumáért jelen esetben az újságírók és a bírók küzdenek. Előbbiek arra hivatkoznak, hogy az igazságszolgáltatás egy hatalomnak rendkívül kiszolgáltatott és azzal szimbiózisban működő hatalmi ág, így ahogy a hatalmat ellenőrizni nem lenne érdeke, a hatalom érdekét szolgáló álhíreket sem lenne érdeke kiiktatni, illetve a meglehetősen rögös és hosszú bíróvá válás útja miatt az idősödő bírók technológiai felkészültsége is kérdéses. Utóbbiak viszont a bírói függetlenségben nagyobb garanciát látnak, mint azoknak az újságíróknak a szakmai integritásában, akik sok esetben maguk az álhírek termelői, a legtöbbször reklámbevételekből megélő, így lobbicsoportoknak inkább kiszolgáltatott szerkesztőségek.

A szélsőjobboldali Marine Le Pen tehát kénytelen volt az ügyben a libertárius kánonba csatlakozni, kritikáiban legtöbbször az álhírek álhíreknek való minősítését ellátó lehetséges intézményekbe szállt bele. »Ki fogja eldönteni egy hírről, hogy hamis? A bíróságok? A kormány?«

A törvény végül – a legelegánsabb jogállami megoldást követve – a bíróságok hatáskörébe utalta a verdikt kimondását.”