Hét dolog, amiért előremutató volt a szombati diáktüntetés

„A legnagyobb üresség a tüntetések másnapján van, amikor jó a hangulat, érzik a résztvevők, hogy van erő a hangjukban, hogy erős politikai közösséggé válhatnának, de aztán hazamennek, és másnap folytatódnak a politikailag leamortizált hétköznapok.

Az Occupy pont erre jó, hogy életben tartsa az érzületeket, hogy közösséget formáljon, hogy minél több arra járóval állhassanak a térfoglalók szóba, s közben olyan előadásokat, performanszokat csináljanak, amelyekből mint a saját tágabb társaságuk, mind egy átlagos arra járó sokat tanulhat. Az utcai politizálás is lehet hatásos, ezt az Occupy Wall Street annak idején remekül megmutatta, ahogyan számos más városban mutatták még meg tér- és házfoglaló önszerveződő politikai csoportok. Mindenképpen új jelenség a tüntetői palettán.

7. Nemzetközi diákság

A városban több ezer diák él, akik ideiglenesen tartózkodnak itt, Erdélytől Tokióig. A szombat esti tüntetés megmutatta, hogy őket is be lehet vonni, lehet angolul is kommunikálni, elmondani a legfontosabbakat. Több szónok is, bár magyarul készült, összefoglalta mondandója lényegét a végén pár mondatban angolul is, ahogyan a skandálások is két nyelven történtek.

Ők azok a tömeg, akikben van potenciál, de akiket a pártok sosem próbáltak megszólítani. Viszont ugyanúgy fontos nekik a város, az ország, a mikro- és makrokörnyezet, ahol élnek. És persze sokan hajlandóak is kiállni a magyar barátaikért, társaikért, ahogyan tették is szombat este. Mit is mondhatnánk?

Éljen az internacionalizmus!”