„A tőkének tehát létérdeke, hogy a munka mobilitását megakadályozza: hogy a tovább állást, a szökést a világrendszer perifériáit uraló elnyomott és kizsákmányolt globális társadalmi pozíciókból olyan keservessé és fájdalmassá tegye, amennyire csak lehet.
Hogy a globális kapitalizmus kárvallottjait a haszonélvezőitől elválasztó falak, kerítések megmászását olyan kockázatossá, a kapitalizmus centrumában való életet idegenként olyan méltatlanná változtassa, hogy az átkelés, a kiváltságok és terhek kapitalista világrend általi elosztásának kihívása, megkérdőjelezése értelmetlennek, lehetetlennek tűnjön.
A határerőszak a javak, jogok és erőforrásokhoz való hozzáférés globális aszimmetrikus elosztásának rendjét védi; azt a rendet, amely a globális proletariátus kiszolgáltatottságát, kizsákmányolhatóságát garantálja, amely a centrum lakóinak igazságtalan kiváltságait védi.
A bevándorlóellenes intézkedések, a határerőszak különféle formáinak affirmálása nem a »mi« munkásaink, szegényeink, kiszolgáltatottjaink javát szolgálja »idegen« munkásokkal és szegényekkel szemben – amint azt sajnos egyre több baloldali állítja –, hanem csakis a kiszolgáltatottság, elnyomás és kizsákmányolás globális rendszerének fenntartását. A határátlépők, a menekülők, a migránsok az embertelenség e globális rendjével szemben intéznek kihívást. Ezért sújt le rájuk ez a rendszer ugyanazzal a haraggal, ugyanazzal a kegyetlenséggel, amellyel a kapitalizmus minden más ellenségére is lesújt – a sztrájkolókra, a földrablók elleni tüntetőkre, az ökológiai aktivistákra. Mindenkire, aki nemet mond az elnyomás és kizsákmányolás rendjére.
A történelmi materializmus számára a politikai erőszak kapitalista társadalmakban mindig a tőke fegyveres védelmét jelenti az emberekkel szemben; ugyanez igaz a határerőszak jelenségére is. Ebben a kérdésben ugyanúgy az emberek oldalára kell állnunk, ahogy minden más kérdésben is. Minden antikapitalistának kötelessége szolidaritást vállalni a bevándorlókkal, a menekülőkkel, a migránsokkal. A sorstársaink ők.”