Morzsaharc

Néhány hete egy magas kormánytisztséget viselő politikus azzal érvelt igen nagy hévvel, hogy »ha a rendező a mi kenyerünket eszi, ne kritizáljon bennünket, sőt örüljön, hogy pénzt kap tőlünk!« Csendesen említettem, hogy a művész az én kenyeremet éppúgy eszi, mint az övét, és inkább örülnünk kellene, hogy alkot, egyébként pedig ő (is) azt mond, amit akar. (...) A NER kultúrharca szintet lépett, az ideológiai burok egyre kevésbé takarja a valódi érdekeket, a pénz, az erő és a hatalom fontosságát. A közönség, a mű és a közvetített gondolat lényegtelen, az alkotó pedig húzza meg magát és örüljön, ha eheti az állami kenyérmorzsákat. Amíg egyáltalán eheti.