„Novemberben fontos naphoz érkezik a magyar társadalom. Ahhoz a naphoz, amelyik jelzi, mekkora átlagos fizetési különbségek vannak az azonos pozícióban levő férfi és női munkavállalók között. Ez a szám Magyarországon 15,1 százalék, a legfrissebb adatok alapján. Az azt követő bő egy hónapon át a magyar nők tulajdonképpen ingyen dolgoznak tehát. (Ugyanerről a napról a még rosszabb helyzetben lévő brit munkavállalók november 10-én sokakat elérő kampánnyal emlékeztek meg.)
A férfiak és nők keresete között fennálló bérszakadék azonban csak a jéghegy csúcsa. Az egyenlőtlenségek egyrészt ennél többrétűek, másrészt az okok is összetettek. Mégis jó indikátora a nők helyzetének – mert azokban az országokban, ahol a bérkülönbséget nem szakadék jelzi, hanem legfeljebb kicsiny távolság, ott jellemzően az egyenlőtlenség is arányosan kisebb.
Baloldali politikusként talán nem meglepő, hogy a magyarázatot elsőként a piacgazdaság működésében keresem. Mivel a fizetéseket az üzleti szférában a kapitalizmus alapvető törvényei szerint osztják, szükséges feltételezni, hogy a munkáltatóknak valamilyen racionális okuk van átlagosan kevesebb bért adni a női munkavállalóknak. Nemcsak Magyarországon, hanem a fejlett és fejlődő világban mindenütt. A bérszakadék pont úgy jelen van itthon, mint Dél-Koreában vagy az Egyesült Államokban. ”