Ráadásul már vannak arra nézve is utánkövetéses kutatások, hogy ez a típusú szexuális nevelési irány milyen módon hat a gyerekekre – a tapasztalatok szerint bizony kimutathatóan növeli a tinédzserkori terhességmegszakítások, szexuális problémák számát. A gyerekek szexualizálása felhívás keringőre, és torz képet fest, ugyanis az egész témának csak a testi oldaláról beszél, arról nem, hogy például mivel jár egy szakítás akkor, ha valaki már mindenét odaadta… Sajnos, az uniós dokumentumokban is megjelennek ezek a javaslatok az átfogó szexuális nevelés bevezetésének szükségességéről, ami rendkívül veszélyes irány! Fontos lenne, hogy a gyerekek személyiségének komplexitására figyelő, értékalapú alternatívát nyújtsunk ezzel kapcsolatban a készülő Nemzeti Alaptantervben.
Sok gyermek nem hall a családjában arról, hogyan lehet párkapcsolatban élni. Kevesen ismerik a saját testük, szexualitásuk működését, és nem is tisztelik azt. Pótolható ez a tudás intézményes kereteken belül?
Meggyőződésem, hogy a családi életre nevelés fő terepe a család, a szülők az elsődleges nevelők. De az is biztos, hogy ma a túlterhelt, sokszor széthullott családoknak szükségük van a megerősítésre és a támogatásra. Azokon a pontokon lenne fontos besegítenie a köznevelésnek, ahol hézagok vannak. Tény például az, hogy sok a válás, ezért mindenképp érdemes a fenntartható párkapcsolatokról beszélni, vagy például megtanítani a lányokat arra, hogy egy modern nő nem tömi tele magát hormonokkal és nem a fogamzásgátlókkal kerüli el a nem kívánt várandósságot, hanem fogja az applikációt és követi a ciklusát, tudatosan él.