Apaseb – Apahiánytól szenved a férfitársadalom

2018. november 14. 10:48

Az apaseb egy komoly életvezetési, életérzésbeli és identitás-probléma, amitől ma szenvednek a férfiak, mert elvesztették a férfierejüket, kapcsolatukat az apával és a nagyapával. Interjú.

2018. november 14. 10:48
Császár-Nagy Noémi
Képmás

„Miért is kellett volna a férfiaknak kiharcolniuk azt, ami számukra adott volt?

Azért, mert az a társadalmi szerep (a patriarchális férfiuralmi rendszer), amit a férfiak – az ipari forradalomig bizonyosan – betöltöttek, nem azt jelenti, hogy a férfiak tudták volna, hogy mit bírnak és mit akarnak. Amikor még megvolt a teljes férfihatalom világa, akkor sem tudtak ezzel jól élni, mert hiányzott a tudatosság, az a ráismerés, hogy milyen erők és lehetőségek rejlenek egy férfi szocializációjában. Az ipari forradalommal – azzal, hogy a férfiak elkerültek a földtől és a családtól –, sajnos az apák kikerültek a családból. Ha a férfi kikerül a családból, a gyermek nem találkozik az apai energiával. Richard Rohr ferences szerzetes, későbbi mozgalomalapító A férfi útja című, háromkötetes könyv szerzője szerint ugyanis az apai princípium vagy energia ősi örökség, és nem csupán egy szocializációs szerep. Férfinak lenni egyrészt biológiai tényállás, másrészt egy szocializációs nemi kérdés (vagyis hogy kivé nevelődik valaki), valamint egy csomó epigenetikai tényező eredménye (a fiú magzatként, illetve később megkapja azokat a kívánt biológiai és szociális hatásokat, amelyektől később férfivá, apává válik). De hagyjuk ki az epigenetikát, és nézzük csak meg, mi történik abban a családban, ahol a férfi elhagyja otthonát, nem tartja a kapcsolatot sem a szüleivel, sem a feleségével, nem látja a gyermekeit, csak hétvégén vagy még ritkábban! Vagy a munkájába és a mobiljába temetkező, fizikailag akár jelen is lévő, de a család és a gyermek életében aktívan részt nem vevő, még a szemkontaktust is megspóroló modern apát. 

Mit jelent ez a gyermekre nézve?

Azt, hogy a gyermek csak az anya szemén át lát férfivilágot. Ennek viszont semmi köze a maszkulin realitáshoz. Olyan ez, mintha újságban olvasnánk valamiről, amivel az életben sosem találkoztunk. Ha az állatkertben szemtől szembe találkozunk a nagy ezüsthátú hímgorillával, egészen más hatást gyakorol ránk, mintha csak a tévében néznénk vagy mesélnének róla nekünk. Nem beszélve arról a helyzetről, amikor semmi nem véd, és a vadonban egyedül állunk szemben ezzel a nagy ősi erővel. Az Ószövetségben még többnyire keménykezű apaképet találunk, de az Újszövetségben már szerető szívű apa van, hiszen a Jézusban megtestesülő férfiideál sebezhető és szolidáris: gyógyít, odafordul, ebből a szempontból akár nőiesnek is tarthatnánk. De ha kell, odahat: a kufárokat kizavarja a templomból, beteljesíti a sorsát és »felmegy« a keresztfára. Egyébként ez a kettőség már a Teremtés könyvében is benne van: »Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket«. Egy fél mondat sem szerepel arról, hogy a férfi közelebb lenne Istenhez, mint a nő. Nincs semmiféle nemi diszkrimináció ebben a legelső alaptételben.mTehát az Isten nem férfias vagy nőies, hanem a kettő együtt. A férfiaknak is szükségük van a női energiákra és fordítva. Ha ezt nem kapják meg, jönnek a torzítások, vadhajtások, a férfiklubok.

Hogyan függ ez össze az úgynevezett apasebbel? 

Abban az apaképben, amelyet évezredek óta a lelkünkben hordozunk, benne van egyrészt a teremtő, alkotó, erős, felelősségvállaló, másrészt szerető szívű, gyengéd, megtartó, gondoskodó lény is. És ebből semmit nem lát az a fiú, akinek apja távol van a családjától. Helyette hall egy olyan apáról, akivel az anya riogatja: »ne tedd, mert ha apád hazajön, megszid, megbüntet«. Apahiányban nő fel, ráadásul egy büntető apa képével együtt – ezt hívjuk apasebnek. Merthogy ez egy deficit. Úgy válik egy férfi önértékelése egészségessé, ha az apja csillogó szeme rajta van, az apja őt megerősíti: egyrészt elvár, másrészt dicsér. Az az apa, aki nem tud mélyen és őszintén büszke lenni a fiára, aki nem tudja megszidni a fiát az elmulasztott felelősségért, az el nem végzett feladatért, aki nem tud a szó jó értelmében szeretettel elváró, melegen korlátozó apa lenni, annak fia örök bizonytalanságban marad. Mert nem hiszi, hogy szerethető, hogy önmagában értékes, ezért mindig valami külső dologgal akarja az értékét fokozni, és a jövőnek él: »Ha majd lesz házam, ha majd a feleségem…« Az apaseb egy komoly életvezetési, életérzésbeli és identitás-probléma, amitől ma szenvednek a férfiak – noha nem is tudnak róla –, mert elvesztették a férfierejüket, kapcsolatukat az apával és a nagyapával.”

(Császár-Nagy Noémi klinikai szakpszichológus)

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 168 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
syphax
2018. november 16. 09:31
Ez a "pénzt kap érte"---"nem kap érte pénzt" CEZÚRAMEGHÚZÓ MÉDIUM-ESZKÖZ úgy "kínból" elfogadható. Bár írásában azért érzek némi KRITIKAI ÉL-t is, amit jogosnak gondolok. Hogy tudniillik a "dolgozik" szó értelmezésével kapcsolatban MI VAN(?)--napjainkban-- és hát, hogy valami "jobb" kellene legyen 'ahelyett, ami van...most. Mert szerintem inkább "az dolgozik", akire egyfajta TÁRSADALMI KÖZMEGEGYEZÉS--ami persze nincsen sehol papíron kodifikálva--AZT MONDJA, hogy amit "ő" csinál, az dolgozik. Mert: " DOLGOZNI CSAK PONTOSAN SZÉPEN AHOGY A CSILLAG MEGY AZ ÉGEN ÚGY ÉRDEMES"---UGYE IRTA jÓZSEF ATTILA. És valami olyasmit akart kifejezni, hogy a DOLGOZÁS valami nyagyon jó és lélekemelő "dolog", ami javitja, épiti, fölemeli az ember...lelkét. Már ha az a "dolgozás" az IGAZI! Annak az embernek a számára--persze--és a "köz" számára is. Szóval az, hogy "dolgozom", az valami ÉRTÉKTERMELŐ, de elsősorban ÖN(!)--ÉRTÉKNÖVELŐ "ügyködés". Legalábbis ilyesmi kellene, hogy legyen....talán. ÉS SEMMIKÉPPEN NEM GONDOLNÁM: PÉNZGYÁRTÁS-NAK--aminek persze manapság tartjuk. Mert akkor ad abszurdum csak a bankárok meg az Állami Pénzverdében tevékenykedő, pénzverő betanitott "lakatosok" "dolgozná"-nak--de ők azután igazán, napi 8 órában bisz grammaboj! Mer' ők azután--főleg a banki alkalmazottak meg bankárok--KAPJÁK ÁM A "PIZT"...GATYASZAKADÁSIG, CSAK GYŐZZÉK HAZAVINNI.
syphax
2018. november 16. 05:09
Mondjuk: talán nem ártana--IDŐNKÉNT(!), netán-- a "DOLGOZNI" szót-igét amúgy HERMENEUTIKAILAG górcső alá venni. Szóval hogy mit is jelent ez szó, merthogy a "mkp"-ban mérhető ténykedés MUNKA--essztet tuggyuk! De "dolgozás"teszem azt, ha egy súlyemelő a világversenyre "gyúr", ő így "dolgozik" és megemel az edzésein X db. súlytárcsát, meg az a modern, ú.n. "komolyzeneszerző is" "DOLGOZIK", aki egy szvitet komponál--teszem azt csörgőórára, "lógós wécélehúzóra" és szarvasbőgést utánzó BÉGETŐ-bőrsípra, mint "korszerű XXI.sz.-i hangszerekre. Vagy teszem azt "AZ IDŐ MELLÉKTERÉKEI" címmel képzőművészeti tárlaton a POSZTAMENSRE helyeztetve "dolgozik" egy mai szobrászművész, aki csavarosra feltornyosult csomó emberi ürüléket(KAKÁT!) állittat ki--mint SZOBOR-INSTALLÁCIÓT-- művészi "munkájának" produktumát.
Akitlosz
2018. november 14. 17:53
Ha nem dolgozik és otthon van, akkor az a baj. Ha dolgozik és nincsen otthon, akkor meg az a baj. Ha fejre áll sem tud "jó apa" lenni. Az a világ, amikor együtt dolgozott a saját földjén vagy a saját műhelyében a gyerekeivel és így az idő nagy részét együtt töltötték, ráadásul munkával már nem jön vissza, mert nem versenyképes a nagyüzemekkel. Családi gazdaságokra ezért már nem lehet a társadalmat építeni.
duzur
2018. november 14. 17:44
Lehetöleg egyik se játsza meg magát, mert az hosszú távon nem müködik. És legyenek azon, hogy egymást erösítsék, mert az élet nem egy könnyü játszma...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!