Lehetetlen

„Hamar elkönyvelhette első sikerét Demeter Márta, miután a hétvégén megválasztották az LMP társelnökének. Szél Bernadett utódja ugyanis képes volt kimondani nevetés nélkül azt a mondatot, hogy az LMP – miután kártyavárként összeomlik Orbán Viktor rendszere – készen fog állni a kormányzásra. 

Igaz, hogy Demeter Márta még csak alig több mint egy éve tagja az LMP frakciójának (a pártba pedig nyáron vették fel), de azzal tisztában kell lennie, mindennek látszanak, csak kormányzóképes „erőnek” nem. Felesleges is felemlegetni, hogy az LMP az április 8-i választás óta teljesen szétverte magát, és elüldözte két, talán vitatható tevékenységű, de legalább látható társelnökét. Azon is sokszor kacaghatott a groteszk politikai humorra vevő réteg, hogy a transzparenciát és „lehet mást” ígérő párt a gondokért a sajtót hibáztatta, pedig csak kérdéseket mertek (mertünk) címezni nekik.

Demeter állítását a legjobban azonban talán az őt pajzsra emelő szombati kongresszus ásta alá. Az LMP titkára – és pár elnökségi tag – közölte ugyanis, hogy szeretnének egy „amnesztia” napirendi pontot, a párt etikai bizottságának komikus (vagy tragikus?) döntései miatt. De hiába volt meg az akarat, az etikai bizottság döntéseinek konszenzusos felülvizsgálata nem valósult meg, mert az etikai bizottság nem engedte. 

Demeternek aztán volt még egy figyelemre méltó mondata, miszerint társelnökként egyik legfontosabb feladatának azt tartja, hogy "pártja minél hatékonyabban képviselje azokat az embereket, akik az áprilisi választáson az LMP-re szavaztak." Ezzel csak az a gond, hogy aligha tudhatja, mit akarnak ma azok, akik fél éve az LMP-re voksoltak. Például a Jobbikkal való, mind fenyegetőbb frigy miatt. Meglehet, Szél Bernadett távozása óta ők azt sem bánnák olyan nagyon, ha a párt feloldódna a nagy ellenzéki nihilben.”