Hogyan kaptam gyomorfekélyt a politikától?

„Azok, akik szerint már az kollaborációnak számít, ha valaki nem akar részt venni a »Ki tudja hangosabban ordítani, hogy utálja Orbán Viktort és a Fidesz szavazóit?« versenyben, persze egyből megfejtették, hogy 1, Ungár még a menekültek éheztetésében is egyet ért a kormánnyal 2, az LMP mindig is a Fidesz ügynöke volt, épp most bukott le megint 3, Ungár Péternek érdekes a családfája. 

Akkor én elmondom, hogy mindezzel miről sikerült engem meggyőzni: az egyik, hogy a lehető legnagyobb távolságot szeretném tartani azoktól, akik a sósavas bácsi tempójában támadnak bárkire, aki szerint nem luxus gondolkodni ezekben a vészterhes időkben sem. Ez a mindenhol árulót kereső magatartás engem azokra a facebook-aktivistákra emlékeztet, akiknek egy-két nemes ügy melletti kiállásuk nettó önzés, kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a saját és társaik szemében jobb emberek legyenek, mindezt úgy, hogy a jóemberségi rangsor minden egyes lépcsőfoka egy másik ember, akiről ők kisüthetik, hogy az rosszabb náluk. Mindenki ismeri ezt a típust. Az »állatvédő«, akitől hasznos tevékenységet még nem láttunk, de minden nap meglincsel valaki mást az interneten és már rég eljutott arra szintre, hogy mindenki fasiszta, aki iszik tejet, na az pont ilyen. 

A másik, amelyről bizonyosságot nyertem, hogy az őrület megeszi az ember agyát. Egyszerűen vitaképtelenné teszi. Hogy a Fidesz harmadszorra megszerzett kétharmadának nem az ellopott közpénzek, a szétcseszett oktatás és egészségügy, a társadalom teteje és alja között növekvő különbségek és a kilátástalanság a legkárosabb hozománya, hanem a fejekben végzett pusztítás. Hogy nem csak a kormány hergeli kitalált ellenségek ellen a szavazóbázisát, hanem az ellenzék is. Az, hogy ha nem tagozódsz be valamelyik zombihordába, akkor egyszerre lehetsz Soros és a Fidesz zsoldosa pusztán azzal, ha kívül akarsz maradni, önálló véleményt akarsz formálni, azt gondolod a világról...”