Sztárértelmiségiekről, avagy a Harari-jelenségről

„Yuval Noah Harari izraeli történész ma alighanem a világ legismertebb, legfelkapottabb sztárértelmiségije és minden kétséget kizáróan, a legolvasottabb kortárs történész. 2011-ben megjelent kötete a Homo Sapiens az emberiség történetét foglalja össze egyetlen kötetben és alig hét év alatt nyolcmillió példányban kelt el. Kevés olyan történész van még, akinek könyvét milliós példányszámban tudják eladni. Harrari azóta két újabb kötetet is piacra dobott (Homo Deus és 21 lecke a 21. század számára), mindkettő hasonló sikert aratva a nagyközönség körében. A kérdés azonnal felmerül: mi a titka Hararinak? Mitől lesz ma egy történész ennyire népszerű és mi az előnye valamint hátránya annak, ha egy közértelmiségi globális szereplővé és »influencerré«, generációk gondolkodását meghatározó személyiséggé válik?

Doktori tanulmányait követően visszatért Izraelbe, ahol főleg középkori és hadtörténeti témájú, kevésbé ismert kötetein dolgozott 2004 és 2008 között. Izraelben több posztdoktorális ösztöndíjban részesült és a jeruzsálemi Héber Egyetem oktatója lett. Hadtörténeti munkái a szűkebb, szakmai körökben ha minden igaz, ismert és elismert dolgozatoknak számítottak akkor. Eddig tehát Harari élete és tudományos pályafutása nem sokban különbözne bármelyik, Oxfordban végzett kutatóétól. Külföldi tanulmányai után hazatért és otthon kamatoztatta tudását. Neki azért mázlija volt, hisz egykori alma matere visszafogadta több évnyi távollét után. Mifelénk, közép-kelet európai viszonylatban ez sokkal nehezebben menne például.

Ám 2008 és 2011 között Haririval történt valami. A szaktörténészi munkától eltávolodva, egykori oxfordi és az angolszász történészoktatásra jellemző globális történelem-szemléletet kiaknázva, az akkor még csak harmincas évei elején járó történész úgy döntött, hogy „világhírnévre” tör. Mint a mesékben. Nem tudni persze, hogy 2011-ben héber nyelven megjelent Homo Sapiens című munkájával a szerző valóban már a globális piacra készült-e, bár a kötet tartalmát és üzeneteit nézve elég nagy a valószínűsége ennek. A kötet első angol kiadása 2014-ben jelent meg a Harvill Secker kiadónál, és ezzel berobbant a nemzetközi piacra. A kötet népszerűségét három fő komponens adja: a téma (világtörténelem röviden, botrányos és meghökkentő kijelentésekkel és grandiózus, mindenkire vonatkozó kérdésekkel), a kiadó (globális piac, több száz könyvesboltban jelen van) és egy férj, aki órákat tölt naponta azzal, hogy Harari imázsát a kortárs marketing-fogások és szabályokat követve építse, ápolja.

A kötet csúsztatásait, felsorolhatatlanul sok aprócska hibáit, logikai buktatóit és ugrásait meglehet csak a történészek vagy a felsorolt tudományágakban jártas szakemberek fogják észrevenni. Hariri értelemszerűen 2011 óta nem nekik – nem nekünk, történészeknek – ír már. Legalábbis nem elsősorban nekünk, hanem a globális nagyközönségnek. Ki mert lépni a szakmai elefántcsonttoronyból, ám ezzel ugyanakkor el is szakadt történészi köreitől és szűk szakmájától. Harmadik kötetét Angela Merkel, Barack Obama vagy éppen Emmanuel Macron szorongatja fotókon, díszelőadásait nem nemzetközi történész-konferenciákon, hanem a világgazdasági fórumon tartja. Politikai, filozófiai guru lett, az új baloldali nyugati ifjúság egyik szellemi titánja.”