Mit keresett Erdogan Budapesten?

„Ha szabad fogadni Erdogant Párizsban, Londonban és Berlinben, akkor miért ne szabadna Budapesten? Nos, önmagában azzal nincs probléma, hogy öt év után ismét Budapestre látogatott Erdogan. Az már inkább felvet kérdéseket, hogy mi értelme és üzenete van a nagyon gyakori találkozóknak a két vezető között. Tavaly májusban Pekingben is folytattak kétoldalú megbeszélést, majd júniusan hivatalos látogatáson Ankarában járt Orbán Viktor, idén júliusban részt vett a török elnök beiktatási szertartásán (az EU miniszterelnökök közül csak ő és bolgár kollégája volt jelen), szeptemberben Kirgizisztánban találkoztak, most pedig Budapesten.

Nem csak a gyakoriság vet fel jogos kérdéseket, hanem ezeknek a találkozóknak az atmoszférája, hangulata. A magyar miniszterelnök folyamatosan ajnározza, valósággal dicsőíti a török elnököt, szemérmetlenül bókol a vendégnek, ugyanakkor nincs nyoma annak, hogy fenntartásait a török elnyomó rendszerrel kapcsolatban akár csak diplomatikusan szóba hozná, sőt a török rendszer stabilitását méltatja. Nem ejt szót a hetvenezer bebörtönzöttről, a százötvenezer elbocsátott emberről, a sajtószabadság felszámolásáról, a kurdok kíméletlen elnyomásáról. Ezzel szemben szívesen ócsárolja az Európai Uniót a török vendég jelenlétében (az EU nem őszinte, tisztességtelen politikát folytat Törökországgal szemben, stb.), mintha Magyarország nem ennek az »őszintétlen« EU-nak a része lenne.

Nem először fordul elő, mégis elfogadhatatlan, hogy adminisztratív úton betiltják, ill. rendőri erővel ellehetetlenítik a tiltakozó akciókat, tüntetéseket. Mindez bevett gyakorlat, mert ugyanez történik akkor is, ha egy magas rangú kínai vezető vagy Putyin elnök látogat Magyarországra. Külön visszás, hogy a támogató demonstrációt viszont engedélyezik ugyanarra az időpontra és helyszínre. Ez valódi demokráciában nem fordulhatna elő – nincs olyan fontos vendége Magyarországnak, aki miatt az alapvető szabadságjogokat csorbítana érdemes lenne. Az is nehezen fogadható el, pedig sajnos ennek is bevett gyakorlata van nálunk, hogy a látogatás miatt két napon át szükségtelen és aránytalan mértékben megbénították a főváros közlekedését. Ebből is látszik, hogy a hatóságok nem állampolgároknak, hanem alávetett alattvalóknak tekintik a város lakóit, akiknek az életét, munkáját korlátlanul akadályozhatják, semmiféle arányosságra nem kell tekintettel lenniük.”