Szigorúan ellenőrzött társadalmak

Mi lenne, ha egy informatikai rendszer figyelné minden lépésünket? Fegyelmezne, ha helytelenül cselekszünk, alkalomadtán pedig segítséget nyújtana, ha bajba kerülünk. Kínában már tesztelik ezt a rendszert, a pekingi kormány hamarosan minden lényegest tudni fog a polgárairól. A szabad nyugaton ilyen nem fordulhat elő – azaz ilyet sosem hoznának nyilvánosságra –, nem terhelik ilyesmivel a polgárokat. 

Számtalanszor elgondolkodtam a tökéletesen ellenőrzött társadalom előnyein és hátrányain. Azt gondolom, hogy egy jóindulatú hatalom megléte esetén a tökéletes ellenőrzés megteremthetné a tökéletes társadalmat. Ehhez csak az kellene, hogy a hatalmat ne hitvány minőségű emberek birtokolják, ne alantas célok vezessék a hatalom birtokosait: igazi idealisták szükségesek hozzá.

Egy ilyen társadalomban megszűnhetne a bűnözés minden formája, hiszen a „szem” elől nem lehetne elmenekülni. Egy bűncselekmény elkövetőjét azonnal azonosítani lehetne, esély sem lenne a menekülésre. Korrupció, visszaélés, erőszak, csalás, drogkereskedelem, mindez a múlté lenne egy szempillantás alatt. Egy eldobott üdítős dobozt is azonnal hozzá lehetne kapcsolni a szemetelőhöz. A terméken levő vonalkódot leolvasva azonnal kiderülne melyik bankkártyával vásárolták meg és pontosan hol, a rendszer a térfigyelő kamerákon keresztül azonosítaná a szemetelőt, majd ki is számlázná neki a büntetést. Nem kellene hozzá személyzet sem,

Persze megértem, ha valakit a hideg ráz ettől, megszűnne a titok, részben a magánszféra is. Azonban ezért a hidegrázásért cserébe megszabadulhatnánk egy sor rettenetes dologtól, ami a világban ma megtörténhet. Balesetek, nemi erőszak, tucatnyi dolog, ami a mindent látó szem felügyelete alatt, azonnal felderíthető lenne, az elkövetés szándékának pillanatában közbeléphetnének a hatóságok.

Ilyen ellenőrző rendszer már létezik, azonban olyan teljesen jóindulatú hatalom, amelyre aggodalom nélkül ezt rá lehetne bízni azt, olyan még nincs. Azonban jó szándékú működtető hiányában is tudom támogatni ennek az ellenőrzésnek a részleges bevezetését. Súlyos erőszakos bűncselekmények hallatán mindig eszembe jut, hogy kellene a szélesebb spektrumú ellenőrzés, de túrázás közben talált eldobott cigis, sörös dobozt láttán is mindig eszembe jut, jó lenne tudni, ki az, aki itt dobta el a szemetet. 

Kínában valósággá válik polgárok teljes körű ellenőrzése, nem a távoli jövőben, hanem ma. A tesztüzemmód javában zajlik, 2020-ra tervezik elérni azt, hogy minden terület le legyen fedve az országban. Az ausztrál ABC News csatorna videóban mutatta be a rendszer működését.

A világ legnépesebb országában 200 millió köztéri kamerát látnak el arcfelismerő programmal, a megfigyelés így válik teljes körűvé.

a jobban teljesítőket, a szorgalmasan dolgozókat, a családjukkal törődőket, az egészségesen élőket, a rendszeresen sportolókat jutalmazza. A káros szokások rabjait, az alkoholistákat, a problémás személyeket pedig lepontozza, szűkíti a mozgásterüket. A rendszer alkalmat ad arra is, hogy akinek problémái vannak és a rendszer szűrőjén fennakad, az akár segítséget is hatékonyabban kaphat, azonban egyszerűen ejthetik is, mint értéktelen polgárt, peremre szorítják, hogy minél kevesebb erőforrást emésszen fel, hogy minél kevesebb bajt okozzon. Ez a programozókon és a hatalom birtokosain múlik.

A világ elképedve figyeli Kínát, miközben az ázsiai szuperhatalom élen jár a mesterséges intelligencia fejlesztése terén is. Ez joggal aggasztja a nyugatot. A rendszer kiépítésén álmélkodó tudósító digitális diktatúrát emleget. Ilyen csak Kínában fordulhat elő.

A nyugat aggódik, azonban ez az aggodalom vagy hihetetlenül naiv, vagy legalább annyira képmutató. Kár lenne Kínát félteni, miközben a polgárok ellenőrzésének több alattomos formája is működik a társadalmainkban, amelyeknek részben önként, részben tudattalanul vetjük alá magunkat. Érzésem szerint nem is egy jóindulatú hatalom áll ezeknek a rendszereknek a működtetői mögött.

Több informatikai óriás is figyelemmel követi minden lépésünket, kialakítva a felhasználók profiljait: osztályoznak minket, talán pontszámokat kapunk is az alapján, hogy mennyire vagyunk értékesek vagy mire is vagyunk használhatók. Politikai elkötelezettség, fogyasztói szokások, bármilyen más szempont szerinti besorolást kapunk.

ha teljesen nyugodt vagy és eszedbe sem jut, hogy óvatosnak kell lenned. Amennyiben ez a kormányok teljes támogatásával történik, akkor pedig pláne nem lehet baj. Ha ezek a rendszerek/cégek fenyegetést jelentenének, akkor a nyugati demokráciák kormányai nem hagynák, hogy működjenek. Ugye?

Arról eddig nem került nyilvánosságra információ, hogy valahol feljegyzik-e a rossz pontjainkat, hogy egy adatbázisban összegyűjtötték már azoknak az embereknek az adatait, akik nem megfelelő véleményt artikuláltak, akik nem megfelelően gondolkodnak, hasznavehetetlenek, kár rájuk erőforrást pazarolni. Figyelnek, mindent tudnak a felhasználóikról, az adatgyűjtés és a megfigyelés egyre tökéletesebb.

A Facebook csak egyike ezeknek a felületeknek, amelyek adatokat gyűjtenek, megfigyelik, alkalmanként fegyelmezik a felhasználóikat. Ha megszeged a cég szabályait, akkor letiltanak a felületről, csak a „korrekt” vélemény jelenhet meg, amelyik a cég értékrendjének megfelel.  

A kellemetlenkedő felhasználók letiltása éppen ezt a célt szolgálja. Mérsékelni azoknak a tényezőknek a számát, amelyek olyan témákat emelnek be a közbeszédbe, ami nem illik a Facebook világképébe.

A Facebook így vált a politikai és világnézeti küzdelmek aktív résztvevőjévé. Bizonyítottan segíti a neki tetsző jelölteket, politikai formációkat a kampányok során. Talán a véletlen játéka lehet, de sosem a konzervatív, jobboldali tábor számára lejt a Facebook-pálya. Egy meghatározott értékrendű, világnézetű politikát támogat.

Nem tartom kizártnak, hogy a Facebook politikusokról is gyűjtött már éppen elegendő adatot ahhoz, hogy tisztességtelen eszközökkel is a politika befolyásolója legyen. Erről azonban legfeljebb találgatások vannak, bizonyíték eddig nem került nyilvánosságra.

Hogy ez mennyire nem science fiction, ezt bizonyítja, hogy Magyarországon napi rendszerességgel fordul elő, hogy jobboldali véleményformálók profilját függeszti fel a Facebook. Közösségi alapelvet sértenek a véleményükkel, a megosztott tartalmakkal. Ez itt történik velünk minden nap. Hogy a későbbiekben milyen szankciói lesznek annak, hogy megszegjük vagy a múltban megszegtük a szabályokat, még nem lehet tudni. Az biztos, hogy

Hogy mi számít szabályszegésnek, az teljesen szubjektív. Ambrózy Áront, a Pesti Srácok újságíróját egy olyan kép miatt tiltották le a Facebookról 30 napra, amin egyszerűen áll. Karba tett kézzel, sapkában, melegítőfelsőben áll. Semmi egyéb. A Facebook-cenzorok viszont úgy ítélték meg, hogy Ambrózy Áront le kell tiltani akkor is, hogyha erre nincs semmilyen ésszerű ok. A politikai véleménye miatt egyszerűen nem kívánatos személy ezen a felületen. Fellebbezésnek helye nincs, indoklást sem fűznek hozzá, el kell fogadni.

A napokban G. Fodor Gábort, a 888.hu főszerkesztőjét tiltották le egy poszt miatt. Nem fogalmazott meg véleményt, pusztán két egymás mellé helyezett képet osztott meg. A cenzorok azonban tudnak a sorok között olvasni, azaz felhatalmazásuk van arra, hogy értelmezzenek, hogy tágabb kontextusában lássák a dolgokat. Mivel a montázs Macron elnököt ábrázolta félmeztelen fekete férfiak társaságában, illetve Orbán Viktort az unokáját a kezében tartva, ezért a büntetés elkerülhetetlen volt. A családot népszerűsítette a kép üzenete, szembe állította a két világot egymással, ezt nem hagyhatták büntetés nélkül.

A tökéletesen ellenőrzött társadalom nem a fantáziám része: akaratunk ellenére, vagy beleegyezésünkkel, de megvalósul, akár a tudtunkon kívül is. Lépésről lépésre haladunk előre benne. Egy nap lehet valaki olyan alacsony pontszámot ér el, hogy lekapcsolják a rendszerről. Ettől azonban még messze vagyunk, ez még nem a mi valóságunk, csak haladunk efelé.

Engem csak az aggaszt jelenleg, hogy ki ellenőrzi azokat, akik minket ellenőriznek?