Adjunk esélyt a Sorsok Házának!

„Ahhoz képest tehát, hogy senki nem tudja pontosan, mi változott, és mi az aktuális terv, amit Kövesék majd most kibővítenek, azt valamiért mindenki előre tudja, hogy a Sorsok Háza botrányos lesz. A kitűnő Randolph L. Braham történész professzortól a Jad Vasemen és a washingtoni Holokauszt Múzeumon át a Zsidó Világkongresszusig egyöntetűen állítják: a projekt »eltagadja a magyarországi zsidókat sújtó intézkedések egy részét«, »az elkövetők kilétét el akarják homályosítani«, a kormány célja »a holokauszt fehérre mosdatása«. Miért? Honnan veszik? Akár ezt, akár a bátorságot, hogy ilyen mennyiségű rosszhiszeműséget és rosszindulatot zúdítsanak egy még félkész projektre? Valaki levédette a Holokauszt Egyedüli És Kizárólagos Narratíváját, amitől nem lehet eltérni?

Miért kell azt feltételezni, hogy az első (lényegében második) zsidótörvény évétől nem lehet holokauszt-kiállítást (plusz tudásközpontot) indítani? Ez eleve kizárja az 1920-as numerus clausus tudatosítását? A washingtoni Holokauszt Múzeum speciel Hitler 1933-as hatalomra jutásával kezdi a sztorit, mégsem állítja senki, hogy a neves intézmény elkeni, tisztára mossa kétezer év antijudaizmusát, válogatott pogromjait. Baj, hogy a projekt a pokot megjárt, túlélő gyerekekre fókuszál? Miért, ez eleve kizárja a meggyilkolt gyerekekre és felnőttekre való emlékezést? Az a mód, ahogyan pl. a Jad Vasem külön a meggyilkolt gyerekekre emlékezik, elmondhatatlan és felkavaró, és természetesen ott van mellette a történelmileg unikális megsemmisítés teljes története.

De lehet-e bízni a kormányban? Nem, egy kormányt nem arra tartunk, hogy bízzunk benne, hanem hogy kontrolláljuk és féken/ellensúlyon tartsuk. Örömmel tölt el, hogy az Orbán-kormány hangsúlyosan jóban van a zsidó állammal, de emlékezetpolitikai lépései nem adnak okot bizalomra. Orbán szerint Horthy »kivételes államférfi« volt, sajnos »annak idején a magyar kormány nem tudta megvédeni a zsidó polgárait« (tehát akarta, csak valamiért nem tudta), Szakály Sándor szerint ugye a holokauszt időszaka nem jogfosztást, csak »jogkorlátozást« jelentett (ezt jó lenne, ha a gettót túlélt anyukámnak is elmondaná, köszönöm), hogy a Szabadság téri megszállási izét már ne is említsem.”