Megfejtette az Economist: ezért tombol az antiszemitizmus Európában
A brit lap felismerte a tüneteket, megoldást azonban nem kínált rájuk.
Ahhoz képest tehát, hogy senki nem tudja pontosan, mi változott, és mi az aktuális terv, amit Kövesék majd most kibővítenek, azt valamiért mindenki előre tudja, hogy a Sorsok Háza botrányos lesz.
„Ahhoz képest tehát, hogy senki nem tudja pontosan, mi változott, és mi az aktuális terv, amit Kövesék majd most kibővítenek, azt valamiért mindenki előre tudja, hogy a Sorsok Háza botrányos lesz. A kitűnő Randolph L. Braham történész professzortól a Jad Vasemen és a washingtoni Holokauszt Múzeumon át a Zsidó Világkongresszusig egyöntetűen állítják: a projekt »eltagadja a magyarországi zsidókat sújtó intézkedések egy részét«, »az elkövetők kilétét el akarják homályosítani«, a kormány célja »a holokauszt fehérre mosdatása«. Miért? Honnan veszik? Akár ezt, akár a bátorságot, hogy ilyen mennyiségű rosszhiszeműséget és rosszindulatot zúdítsanak egy még félkész projektre? Valaki levédette a Holokauszt Egyedüli És Kizárólagos Narratíváját, amitől nem lehet eltérni?
Miért kell azt feltételezni, hogy az első (lényegében második) zsidótörvény évétől nem lehet holokauszt-kiállítást (plusz tudásközpontot) indítani? Ez eleve kizárja az 1920-as numerus clausus tudatosítását? A washingtoni Holokauszt Múzeum speciel Hitler 1933-as hatalomra jutásával kezdi a sztorit, mégsem állítja senki, hogy a neves intézmény elkeni, tisztára mossa kétezer év antijudaizmusát, válogatott pogromjait. Baj, hogy a projekt a pokot megjárt, túlélő gyerekekre fókuszál? Miért, ez eleve kizárja a meggyilkolt gyerekekre és felnőttekre való emlékezést? Az a mód, ahogyan pl. a Jad Vasem külön a meggyilkolt gyerekekre emlékezik, elmondhatatlan és felkavaró, és természetesen ott van mellette a történelmileg unikális megsemmisítés teljes története.
De lehet-e bízni a kormányban? Nem, egy kormányt nem arra tartunk, hogy bízzunk benne, hanem hogy kontrolláljuk és féken/ellensúlyon tartsuk. Örömmel tölt el, hogy az Orbán-kormány hangsúlyosan jóban van a zsidó állammal, de emlékezetpolitikai lépései nem adnak okot bizalomra. Orbán szerint Horthy »kivételes államférfi« volt, sajnos »annak idején a magyar kormány nem tudta megvédeni a zsidó polgárait« (tehát akarta, csak valamiért nem tudta), Szakály Sándor szerint ugye a holokauszt időszaka nem jogfosztást, csak »jogkorlátozást« jelentett (ezt jó lenne, ha a gettót túlélt anyukámnak is elmondaná, köszönöm), hogy a Szabadság téri megszállási izét már ne is említsem.”