Amint a gazdaság átáll a különálló iparágakról (amik alapvetően a tevékenységük tárgya – mint energia, szállítmányozás vagy pénzügyi szolgáltatások – szerint szerveződnek) az ökoszisztéma-modellre (ami az egymást között bármikor helyet cserélő termelők és fogyasztók közös dinamikáján alapul), a gazdasági szereplők közötti határok is lassan eltűnnek.
Az átalakulás három lépésben történik: legelőször azok a platformok jelentek meg, amelyek holisztikusan közelítik meg a fogyasztókat (pl. Amazon, Alibaba); majd megjelentek azok, ahol a fogyasztók bármikor lehetnek termék- és szolgáltatás-előállítók is (ezt ismerjük ma „megosztási gazdaságként” olyan cégekkel mint Uber, AirBnb, Taxify, stb.).
Most a meglévő szereplőkön a sor, akik egy platformon összefogva közösen állítanak elő értéket a fogyasztóknak. Az az általános tendencia, hogy azok a termékek és szolgáltatások, amelyek közvetlenül állítanak elő értéket a fogyasztók számára, más, kevésbé látható termékeket és szolgáltatásokat is tartalmaznak. Ezek az üzleti platformok és infrastruktúrák – például a Tradelens, az IBM és Maersk konténer szállító világcég közös vállalkozása; a Batavia, ami egy globális kereskedelmi finanszírozási hálózat; vagy a Food Trust nemzetközi élelmiszerbiztonsági infrastruktúra – ugyanúgy a háttérben maradnak, mint a szabadkereskedelmi megállapodások, amik a világkereskedelemi értékláncok láthatatlan elemei.
Mostanáig a piacok aktív „láthatatlan kezét” (miszerint az önös érdekeket követő piaci szereplők a társadalom számára a lehető legjobb eredményt generálják) kiegészítette a kormányzás-szabályozás reaktív „látható keze”, amely gyakran képtelen volt kijavítani azt, ami nem működött jól.
Ezzel szemben