Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Ahol a költségvetésből százmilliárdokból fizetik az agymosás nemzeti szintre emelését, ott helyzet van.
„Nem, válság nincs. Baj talán, de valójában csak »helyzet«. Ám pont ez a helyzet a baj. És ez nem csak a HVG helyzete, és nem csak a mi bajunk.
Abban az országban ugyanis, ahol a hatalom közvetve vagy közvetlenül a vele szemben kritikus sajtó ellehetetlenítésén dolgozik, ott helyzet van.
Ahol a költségvetésből százmilliárdokból, a fű alatt pedig további soktalicskányi pénzből működtetik a propagandatévéket, -újságokat, -portálokat, fizetik az agymosás nemzeti szintre emelését, ott helyzet van.
Amikor egy kormányfő kultúrharcot hirdet, és a parancsra váró szolgák máris írják, melyik a jó irodalom, melyik a jó zene, melyik a jó színház, és melyik a jó művész (és velük ellentében melyik üldözendő), ott baj van.”