A huszonegyedik század generációjának politikája

„Manapság nagyon divatos lett a huszonegyedik század politikájáról beszélni – vagy ennek a terminusnak az ürességét gúnyolni. Való igaz, hogy a huszonegyedikszázadozás általában semmi másról nem szól, mint hogy egy politikai formáció így akarja magát borzasztó modernnek eladni – miközben a tartalmi oldalon ezt nem támasztja alá semmi.

Másfelől viszont el kell gondolkodni azon, hogy mit kezdhet a magyar politika azokkal, akik huszon-egynéhány évesen undorukban már nem is olvasnak magyar híreket, és egyre inkább elképzelhetetlennek tartják (legalábbis rövid távon), hogy Magyarországon érdemi feladatokat végezzenek.

Akik már ki se járnak tüntetni. Ez ugyanis számos barátom, ismerősöm hozzáállása a mai magyar politikához.

Nem teljesen érthetetlen álláspont. Én is gyakran elgondolkodom azon, hogy van-e értelme energiát ölni abba, hogy Gyurcsány Ferenc három másodperces utcai akcióját (ami, ugyebár, ezután az utcáról fölvéve még megehető reggelire), valamelyik nagyokos LMP-s megfejtését Orbán menekültpolitikájáról, vagy a lassan már tényleg unalmas Németh Szilárd legújabb sorosozását vagy disznóhús-fogyasztását kövessem  –  hogy Vajna Tímea Instagram-posztjairól, tapintatosan, ne is tegyek említést.”