Szivárványos torta-csata

„Nézem a tortalapokat, látom a színeket, és rádöbbenek, hogy nem a kislányos csilli-villi öröm, vagy a Noé-féle szövetség ismerete fut át először az agyamon, hanem a csúnya »szó«. Ami több másikkal együtt kimondhatatlan bizonytalanságot idéz elő gyomortájékon. Ott van abban a halmazban, ahova a náci, cigány, zsidó, kurva soroltatik. A tiltott övezet ugrik be, mert annyiszor lengetik a szivárványos kendőket, esernyőket és zászlókat a különböző médiumok közvetítésében, hogy előretör. Pedig én nemet mondva rá, újra és újra visszautasítom, mert nekem a szivárvány ne jelentse azt LMBTQXYWZ etc-etc mozgolódást, hanem maradhasson Isten égre feszített íve!

Van véleményem, és annak mentén élek. Érdeklődéssel olvastam az ír pékség perének végkifejletét, annál is inkább, mivel a múlt tanévben konfi órán vetették fel tinédzsereim, hogy mit csinálnék, ha azonos neműek kívánnának templomi esküvőt. A beszélgetés során különböző helyzetek is felvetődtek, pl. ha az állami törvény megengedné, sőt, ha kötelezi rá az egyházakat... Az iskolai csengő megszólalásával nem zárult le bennem a téma. Minden továbbgondolkodás esetében arra jutottam, hogy a csillagos tornyú »pékségemben« nem szolgálnám ki őket.

Mit vonna maga után a nemleges válasz? Társadalmi helyzetek és összefüggések változataitól függ. Vegyük a legkellemetlenebbet: feljelentenek és perré alakul a dolog. Egy magánszemély perel egy magánszemélyt vagy jogi személyt? Identitás egy másik identitást? Világnézet világnézetet? Esélyegyenlőségi bizottság az egyházat? Nem véletlen, hogy a belfasti Ashers pékség jogi képviseletét és perköltségét a The Christian Institute nevű jótékonysági szervezet vállalta. Az indok, amivel nemet mondtak, abszolút keresztyén és bibliai. Egy dolog valamit nem üldözni, és teljesen más kérdés valamit reklámozni. Ahogy igen is különbség van aközött, hogy a gyülekezetbe befogadunk megtérő bűnösöket, illetve hogy ellenezzük a bűnöket.”