A keresztyének olvassanak konzervatív szerzőket!

„öszönet Mezei Balázsnak, aki a Mandineren emlékezett a száz éve született Russel Kirk amerikai gondolkodóra, akinek a munkássága nélkül aligha elképzelhető a mai nyugati konzervatív gondolat, sőt ő volt az, aki hihetetlen, máig élő hatással meg tudta fogalmazni magának a konzervatív gondolatnak a mibenlétét. Könyve, The Conservative Mind: From Burke to Santayana kötelező olvasmány mindazok számára, akik szellemileg kritikusan viszonyulnak ahhoz a napjainkat már régóta uraló, sok tekintetben szélsőséges gondolatvilághoz, amely önmagát liberálisnak tekinti. Nem véletlen, hogy Mezei Balázs nem marad meg szorosan Kirk bemutatásánál, hanem erőteljesen felhívja a figyelmet a konzervatív gondolat mai szerepére egy olyan világban, amelyben a modernitás fogalmának értelmezését szinte teljesen kisajátította a mai liberális eszmevilág. Nem véletlen, hogy emlékezése azzal zárul, hogy épp itt az ideje, hogy a defenzívába szorult konzervatív gondolatnak a mai Európában és Magyarországon is meg kell szerveznie önmagát. Ebben a világnézeti küzdelemben Kirk megkerülhetetlen. (...)

De mi tagadás, ebben a defenzív helyzetben az egyház nem mutatott mindig valami nagy intellektuális küzdőkészséget, hanem csendes beletörődéssel és jól kifejlesztett panaszkultúrával elfogadta, hogy »ilyen a világ«. Nem utolsósorban azért, mert az elegyháziatlanodás folyamatában az egyház maga is kiürült, s az egyházias maradványtársadalmat még azoknak egy jelentős része is otthagyta, akik amúgy rokonszenveznek a konzervatív gondolattal és kulturálisan a keresztyénséghez tartozóknak gondolják magukat.

Ám mégis, ebben a helyzetben is a modernitás mai liberális értelmezése minimum kritikára szorul, s igenis, ki lehet mutatni világnézeti alapjainak racionálisan nagyon is megkérdőjelezhető voltát. S ma a konzervativizmus az a nézőpont, ahonnan megfogalmazható a liberális valóságértelmezés filozófiai-intellektuális kritikája. Ebben Kirk munkássága nélkülözhetetlen.

S ha már e sorok egy keresztyén blogon jelennek meg, s ha már kritikával illettem az intellektuális kritikai attitűd egyházon belüli helyzetét, hadd javasoljam minden keresztyénnek, köztük lelkipásztoroknak, akik egyfolytában az egyház jövőjéért aggódnak, sőt némelyek már temetik is (az egyházat), hogy olvassanak konzervatív szerzőket, akik komoly intellektuális inspirációt képesek adni egy keresztyén hátterű, s a mai korszellemmel szemben álló kritikai szemlélethez. Ez természetesen nem helyettesítheti a teológiai nézőpontot, ám komoly támasz lehet egy olyan világban, amelyben a keresztyénség ugyan defenzívában van, de mégis a hagyomány, a közösségi emlékezet, a civilizációs öntudat egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb még megmaradt társadalmi bázisa.”