Ami eddig sc-fi volt, az valóság lesz!

„Ulrich atya személyét mindig nagy érdeklődés övezte, hiszen nem átlagos, hogy valaki az üzleti világot hagyja ott, hogy szerzetes legyen. Amikor egy ilyen eseményen előad, akkor milyen arányban beszél Önből az egykori vállalkozó és milyen arányban a pap?

Én ezt nem így méricskélem, hanem egységben látom. Mi egy szolgálatot nyújtunk a vállalkozóknak, akik szeretnék összeegyeztetni a hitüket egy sikeres vállalkozással. Mert a kettő nemhogy nem ellentéte egymásnak, hanem kölcsönösen tudja segíteni a másikat.

Az idei szimpózium a jövő nagy változásával foglalkozik: a társadalmi trendekkel foglalkozók egyöntetűen egyetértenek abban, hogy egy egészen új ipari forradalomban vagyunk, amelyet digitális forradalomnak nevezünk. Ezen belül pedig a jövőben a robotok fogják alakítani a kultúra képét: amit eddig science fiction filmekben láttunk, az valósággá fog válni.

El fog jönni az idő, amikor Budapest utcáin is robotok fognak majd járkálni, de mindenekelőtt nem ott lesznek, hanem a gyárakban és az üzemekben.

Lényegében meg fog szűnni a legtöbb ipari munka, mint ahogy az ipari forradalom is drasztikusan lecsökkentette a mezőgazdasági munkát. A lakosságnak csak öt százaléka fog a jövőben így dolgozni, de mi lesz a többivel? Erre egyelőre még csak kétségbeesett válaszok vannak.

Ön szerint ez egy jó folyamat?

Ez be fog következni, teljesen függetlenül attól, hogy jó vagy nem. Erre reagálnunk kell, és egy felelősségteljes vállalkozó nem csak a családjáért felel, hanem a több száz vagy ezer beosztottjáért is. Nem csak a munkahelyek megszűnésével kell szembenézni, hanem olyan kérdésekkel is, hogy mit csinál egy vezető, ha a beosztottjainak fele robot, másik fele pedig ember? Milyen lesz közöttük a kommunikáció? Hogyan fogok vezetőként kommunikálni velük?

De ez még nem is az igazán nagy kérdés, mert robotokkal körbe vagyunk véve, például az okostelefon is az, annyi a különbség, hogy a jövőben nagyobbak lesznek. Viszont a jövőben az »EM«-ek , –  emulációt jelentenek – olyan lények lesznek, amelyek tökéletesen lemásolják bárkinek az agyát, az összes idegsejt pályával együtt. Tehát például tökéletesen olyan lesz az agya, mint mondjuk az enyém: ebből pedig az következik, hogy megkapja az összes emlékemet, tapasztalatomat. Ebből pedig akárhány másolatot lehet készíteni, akik ezt követően pedig elkezdenek fejlődni más irányba. Ez olyan mintha klónoznák az embert, vagy ha nem hármas ikrekről beszélnénk, hanem »ezres ikrekről«.

Az emberi klónozást viszont elutasítja például a katolikus egyház: hogyan áll a mesterséges intelligenciához?

Az egyháznak erről még nincsen álláspontja, éppen ezért próbálom »provokálni«, hogy foglalkozzon a témával. Nagyon komoly lelkipásztori feladat is lesz ez a jövőben, hogy ha létrejönnek ezek a mesterséges emberek, akkor hogyan kellene velük foglalkozni. Hiszen itt szuperemberekről van szó, akiket eddig csak a sci-fikből ismertünk: nanoszekundumok alatt tudnak majd több adatot feldolgozni, mint egy gyárban lévő összes informatikus. Elképesztő kérdésekre kell válaszokat találnunk majd: tegyük fel, hogy akinek lemásolták az agyát, az hívő keresztény volt. Vajon megszűnik kereszténynek lenni ez a lény? Hiszen nem a csontjaim keresztények, hanem a tudatom, a gondolkodásom, amit viszont lemásolnak. Éppen ezért majd délután erről lesz egy vitafórum, hogy vajon ezekhez a folyamatokhoz mit szól Isten, és mit szól ehhez az egyház?

Ön szerint mit szól ehhez Isten?

Meglátjuk: megkértem egy katolikus és egy evangélikus lelkészt, hogy válaszoljanak erre a nehéz kérdésre. Én csak provokatív kérdéseket fogok feltenni, például, hogy meg lehet-e majd keresztelni egy ilyen »EM«-et?  Vagy tudok-e örökölni tőle?”