A politikai kormányzás hatékonysága 2010 óta javul. Kérdés, hogy a közigazgatásban is megtörtént-e a hatékonysági fordulat.
„A közigazgatás alaptermészete az önkorlátozást nélkülöző mennyiségi növekedés. Létszámát nem csökkenti, önmagát nem tudja vagy nem akarja megreformálni. Megvan azonban az a képessége, hogy kapacitásait a kormány igényeihez igazítsa. A politikai kormányzás hatékonysága 2010 óta javul. Kérdés, hogy a közigazgatásban is megtörtént-e a hatékonysági fordulat.
Az ezredfordulót követően az államok nagy részében az erős kormányzás kultúrája kezd kifejlődni. Ez ellenpontja a korábbi évtizedek neoliberális kormányzásának, amely a legitim kormány felelősségét összemosta a „sokszereplős” döntési folyamatokkal. A kollektív döntések asztalánál egyre több helyre volt szükség a bankszektor, az NGO-k (nem kormányzati szervek), az EU- és IMF-képviselők, valamint a különféle rendű, rangú szakértők végtelen hosszú sorának.
A 2008-as pénzügyi világválságból kijózanodva eszmélt rá a tehetséges politikusok kisebbsége és az emberek többsége, hogy az államkormányzás módjában 180 fokos fordulat kell. A »mindenki kormányzása«, a magánérdekek végtelen sokszínűsége együttesen sem válik közérdekké, sőt idővel a közérdek kárára, az emberek ellenében fejti ki hatását. A nemzetközi bank- és médiavilág által legyengített kormányok kora leáldozóban van. Az államot és az állami irányítás felelősségét megbecsülő, a legitimitás szilárd talaján álló új kormányzás ideje jött el.
Magyarországon a 2010-es fordulatot követően elkezdődött az erős kormányzás korszaka, mely stratégiai jövőképet ad és a politikai eredményességet tekinti prioritásnak. A politológia nyelvén a jobboldali-konzervatív kormányzati értékrend hol gyorsabb, hol lassabb térnyerésének lehetünk tanúi. Az erős kormányzást – az aktív és cselekvő állam ideájával – intenzív politikai alkotómunka jellemzi. Hol „rombolva épít”, hol az erős kormányzást gyengítő bevett hatalmi viszonyokat bontja meg, demokráciavitákat is vállalva ezzel. A stratégiai távlatokat átfogó, célratörő, alkotó és innovatív munka, a közpolitikai kísérletek és az intenzív jogalkotás válnak a kormányzás jellemzőivé.”
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Csak meg ne sértődjenek, amikor erre felhívjuk a figyelmet a jobboldalon.
Kőkeményen ráfekszenek a fegyverkezésre.
Aki Orbánt háborúpártinak mondja, annak arra komoly oka van. Például eredménytelen volt a kezelése, és újabb beutalóra lesz szüksége az elmeorvoshoz. Horváth K. József írása.
