Narancs.hu: A Közös Ország Mozgalom szervezőjeként az egyik célod az volt, hogy minden választókerületben egy ellenzéki jelölt induljon a Fidesszel szemben. Min csúszott el ez a terv?
GM: Minden szereplőnél máson csúszott el. Legalább az utolsó pillanatban, a parlamenti kétharmad megakadályozása érdekében be kellett volna látnia az ellenzéknek, hogy együttműködésre van szükség. Egyébként látták is, de senkinek nem volt elég bátorsága, hogy valódi áldozatokat hozzon. A választási rendszer továbbra is kétosztatú. A 22-es csapdája ott van, hogy nincs élő ember, aki szerint ezekkel a pártokkal leváltható a NER, ugyanakkor jelenleg az sem látszik, milyen alternatívánk lenne ezen pártok nélkül.
De lehet, hogy ezek irreleváns kérdések. A választás óta azt is próbálom emésztgetni, hogy felnőtt életem jelentős része minden bizonnyal a Nemzeti Együttműködés Rendszerében fog eltelni. Nem adtam fel a harcot, de fontos tanulság, hogy a rezsim stabil talapzaton áll. Kártékony, amikor az ellenzéki nyilvánosság folyton abba lovalja bele magát, hogy Orbán hónapokon belül megbukik. Inkább azon kellene dolgoznunk, hogy ha egyszer megadatik az érdemi változás lehetősége, sokkal többen legyenek készek a tényleges, a hatalom átmentését nem megengedő átrendeződés mellé állni.