A társadalmi szolidaritás tanult dolog, csak nálunk nem tanítják.
„Ne legyünk képmutatók. Burnout és stressz ide vagy oda, nagyon szerencsés ember vagyok. Az a munkám, hogy különböző budapesti belvárosi épületekbe bemegyek és ott okosakat mondok, esetleg okosakat írok. Szép ruhában.
Közben baromira zavar a román koldusmaffia, a kéregetők, és messzire kikerülöm a hajléktalanok húgyszagú helyeit. És igen, átfut az agyamon, hogy el kéne ezeket vinni valahova innen, bűzölögjenek máshol.
A társadalmi szolidaritás tanult dolog, csak nálunk nem tanítják. Így aztán bármennyire is zavar, adok nekik pénzt, viszem a ruhákat meg karácsonykor egy csomagtartónyi tartós élelmiszert Iványi Gáboréknak. Mert ez nagyon fontos dolog.
De igazából nem erről akarok írni. Hanem arról, hogy vajon helyes-e bírsággal sújtani a hajléktalanságot? Nem helyes.
Büntetőjogi (szabálysértési jogi) szankcióval olyan magatartásokat szokás sújtani, amelyeket vagy szándékosan elkövetnek, vagy kellő gondossággal elkerülhettek volna. A társadalom peremén való lét nem ilyen.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
„A jog és a józan ész győz egyelőre” – írta a Kreml egyik vezető megbízottja.
„Az ilyen mértékű béremelés mögött nincs fedezet, ezért az szükségszerűen adóemelésekhez vagy megszorításokhoz vezetne” – hangsúlyozta a Számháború című műsorban Szalai Piroska.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az Európai Unió vezetése már meg is találta a gyógyírt: még több jogkört vonnának el a tagállamoktól.
