„A szocializmus a jólét hiányára, a konzervativizmus a rend hiányára, a liberalizmus a szabadság hiányára, a nacionalizmus pedig az identitás hiányára adott választ.
A maga módján mind életfontosságú. Sem jólét, sem rend, sem szabadság, sem identitás nélkül nincs sikeres és harmonikus emberi közösség. A baj abból származott, amikor ezek az izmusok nem egy politikai homeosztázis versenyző, de egyaránt nélkülözhetetlen, kiegészítő elemeként kezdtek el egymásra tekinteni, hanem kibékíthetetlen ellenségként. Már nem a lehető legteljesebb emberi létezés, hanem egy-egy részterület többi feletti dominanciája vált céllá.
A darabokra szakadt politika a sokoldalú és sokigényű embert is darabokra tépte. Volt, hogy a szó szoros értelmében, hiszen
ebből a tévedésből születtek aztán a túlszaladások: a szocializmusból kommunizmus, a liberalizmusból posztmodernizmus, a konzervativizmusból tradicionalizmus és a nacionalizmusból fasizmus.
Amennyiben a 21. században hatékony ideológiát keresünk, a fentiekből következően egyetlen korábbi izmus sem lesz segítségünkre, de egyik nélkül sem boldogulunk majd. Ezzel persze nem valami délibábos nagy ideológiai turmixot vizionálok, csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy sokkal, de sokkal nagyobb eszmei nyitottságra és bátorságra van szükségünk, ha lépést akarunk tartani az idővel.
Miközben a politika képtelen értelmezni a világot és önmagát, és ezt a zavarodottságát jól szét is teríti a társadalmon, a 21. század megállíthatatlanul és szenvtelenül robog tovább. Egyrészről politikai-, másrészről tudományos tendencia rajzolódik ki. A politikai tendencia az illiberális trend, mely Trumpot, Putyint, Orbánt és egyre több vezetőt összeköt. Ahogy a neve is mutatja, határozott ellenreakció a liberális világuralom elmúlt évtizedeire, ha úgy tetszik, a posztmodernizmusra, de ezen kívül semmilyen jelentéssel nem bír. Mostanáig elfojtott nacionalista és konzervatív, kisebb részben szocialista attitűdökre épít, de igazából meghatározhatatlan, és ez a híveit nem is nagyon zavarja. A célja ugyanis nem valami nagy vagy kis társadalmi változás, reform, hanem pusztán a pillanat uralása.”