„Szarul fogják érezni magukat. Rengeteg felesleges és értelmetlen gürizés vár rájuk, merev számonkéréssel. Kis felnőttként, sőt sorkatonaként tekintenek rájuk, a gyerekség megnyilvánulásait szankcionálják. Amelyik elsőre megérti az anyagot, az nyert; akinek segítségre van szüksége, azt iskolán kívül, szülőktől, korrepetitoroktól, különóráktól kaphatja meg. Ha erre nincs lehetősége, mert mondjuk szegény, akkor... akkor hát rábaszott, mint mókus az erdőtűzre. Mindeközben egész biztos, hogy nem sajátít el jó néhány releváns ismeretet, így például nyelvtudást, digitális kompetenciákat, tárgyalástechnikát. Nincs ugyanis elég angolóra, sem elég tanár, nincs gép, a viták ideje pedig lejárt.
De legalább mindezt nemzeti és keresztény nevelésnek nevezik. Azért, hogy a totális csőd köré ideológiai védőburkot vonjanak. Innentől aki kritizálja az állami oktatást, az az alapértékeinkre ront rá, vagyis hazaáruló.