„Macron politikájával természetesen semmi baj nincsen, hiszen mindenki olyan intézkedéseket hoz, amelyeket országa számára a legmegfelelőbbnek tart. A gond ott van, hogy Macron nem az, akinek mutatja magát. Európa megmentőjének és megreformálójának szerepében tetszeleg, a »populisták« ellenfelének kiáltja ki magát, közben azokat bírálja, akiknek éppenséggel a nyomdokaiba lépett. Az uniós források megvonásával fenyegeti meg azokat, akik szerinte nem befogadóak, nem szolidárisak, holott – mint az tegnap bebizonyosodott, amikor megtagadták az Aquarius hajó kikötését – ő maga is vonakodik az illegális bevándorlók befogadásától. Ezek után pedig olyan megoldást kínál az illegális migráció megállítására – menedékkérő központok felállítását Afrikában –, amelyre az általa populistának tartott Orbán Viktor miniszterelnök már rég javaslatot tett.
Éles különbség mutatkozik tehát Emmanuel Macron retorikája és cselekedetei között. Modoros stílusával, a kamerák kereszttűzében pózolva, bájologva elhatárolódik a nacionalista erőktől, majd odahaza pillanatok alatt felszámol egy migránstábort Párizsban, amiért a magyar kormány megkapta volna a magáét a nemzetközi sajtótól.Macron kétségtelenül aktívabb és célirányosabb külpolitikát folytat elődjénél, Francois Hollande-nál, a francia vállalatok érdekében pedig tárgyal Iránnal, Oroszországgal, Kínával, amelyek, ha a magyar kormányról van szó, természetesen diktatúrák. Mint azt a francia sajtótól tavaly augusztusban megtudhattuk, a francia államfő mindössze néhány hónappal azután, hogy hivatalba lépett, máris 26 ezer eurót költött sminkre. Talán azért, hogy elfedje igazi arcát.”