„Az ember életminősége szempontjából nem csak az adott helyzete, hanem a kilátásai is fontosak, ezek pedig még nagyon másmilyenek voltak, amikor Al Bundyék gyereket neveltek. A sorozat idején összeomlott a Szovjetunió, így a nacionalista Al Bundy hazája vált a világ vezető nagyhatalmává, Kína akkor még sehol sem volt. Amikor a sorozat elkezdődött, még Ronald Reagan volt az amerikai elnök, amikor pedig befejezték, Bill Clinton volt hatalmon: ők ketten voltak azok, akik két ciklus alatt a legmagasabb kumulált reál-GDP-növekedést érték el. Nem csoda, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek sem voltak akkorák, mint manapság: Bundyék épp olyan nagy kertes házban laktak, mint a bankár szomszédaik, Marcy és Steve/Jefferson.
Ráadásul a sorozat idején, 1992-től egyre biztonságosabbá vált az amúgy a bűnözéstől súlyosan sújtott Chicago, így a Bundy-rezidencia értéke is növekedett. Most bezzeg megint elkeserítőbb lehet ott élni, évek óta újra romlik a közbiztonság, Chicago Amerika gyilkosság-fővárosa, 2015-ben pedig az USA tömeggyilkosság-fővárosának nevezték. Idén volt olyan hét, amikor 74 embert lőttek meg a városban.
Egy szó, mint száz: Al Bundy élete egy mai nyugati férfinak maga az amerikai álom. Lehet nevetni.”