Hahó, rosszul állunk!

„Tíz családból nyolcnak gondot okoznak a hétköznapi kiadások, háromnál több család meg-megkésik a létfenntartáshoz szükséges számlák kifizetésével, ezek fele pedig rendszeresen kölcsönből törleszti – ily módon nyilván egyre dagadó – adósságait. Ez a helyzet a centenáriumi Romániában, ahol ugyanazon statisztikai hivatal szerint kilencedik éve jegyeznek gazdasági növekedést. De már nem sokáig: a következő válság a közgazdászok szerint elkerülhetetlen, és nagyobb hatása lesz, mint az előzőnek.

Az ország pénzügyeinek intézői ugyanis szemlátomást semmit sem tanultak az előző leckéből, és egyáltalán nem értettek ahhoz, hogy jól gyümölcsöztessék a meglévő pénzt és lehetőségeket: hosszú távú beruházások, uniós támogatások helyett béremelésekre és hitelekre költünk. Az eredmény lesújtó: a lakosság többségét egy váratlan esemény ma is kibillenti egyensúlyából (például egy rövid megbetegedés is jövedelemkiesést és pluszköltségeket jelent), az állami infra­struktúra állapota pedig nemhogy javulna, egyre romlik. 

Semmi sem lett a megígért kórházakból, az autópálya-építés kibírhatatlanul lelassult, vasúti hálózatunk pedig annyira elhanyagolt, hogy néhol csak lépésben haladnak a vonatok. A Pro Infrastructura Egyesület friss összesítése szerint a sínek 75, a hidak 65, a töltések 50, az elektromos vezetékek 90 százalékának járt le az élettartama, és ha így megy tovább, az egész vasúti rendszer összeomlik 2030 és 2040 között; tavaly már siklott ki személyvonat is, idén pedig kevéssel az ingázókat szállító szerelvény áthaladása után omlott össze a tatrangi híd. Felelősök természetesen nincsenek, ahogy a tatrangi gátnál történteket is csak afféle természeti csapásnak tekintik, holott megelőzhető vagy legalábbis kevésbé pusztító lett volna az árvíz, ha előrelátóbbak lettek volna.”