Újabb baloldali kerületben kezdik meg az autósok kiszorítását
Hegyvidék, Erzsébetváros, XIII. kerület, Józsefváros, Ferencváros után Terézvárosban is emelnek. Nem kicsit.
Mezítlábas bölcsészként is látom, hogy jobb volna, ha nem negyvenféle használt buszt vásárolgatna össze a mindenkori városvezetés.
„A karbantartás szükséges és fontos dolog. Ezt egyszerű utasként is felfogom, bár ekként értelemszerűen engem is elsősorban a felhasználói élmény és nem a menedzserszemlélet mozgat, ezt készséggel el is ismerem. Tehát nem közlekedésmérnökként, hanem mezítlábas bölcsészként azt látom, hogy ezen a karbantartáson sokat könnyítene, például az említett buszok esetében, ha nem negyvenféle használt buszt vásárolgatna össze ötletszerűen a mindenkori városvezetés, hanem egységes flottákat alakítana ki, vagy ha annak idején nem a gombhoz varrják a kabátot, a combinókhoz a síneket, esetleg a meglévő és új metróvonalak kapcsán is, hogy finoman mondjuk, erősebben érvényesülnének a szakmai szempontok az eddigieknél. S hogy legalább egyetlenegyszer eltalálnák már a határidőt, amire valóban elkészülnek a beígért munkálatokkal.
De az utasok is jóval türelmesebben fogadnák sorsukat, ha célzottabb módon zajlana a mindennapi kommunikáció a BKK részéről, és nem a feladatot igyekeznék kipipálni azzal, hogy készítettek egy egyébként egész jó molibalkalmazást minderre, hanem valóban megpróbálnák elérni az ügyfeleiket. Nem kéne, hogy törvényszerű legyen annak a hatévesforma kislánynak a kérdése, aki azt tudakolta az édesanyjától egy érkező jármű kapcsán, hogy »ez a busz honnan késik?«, ahogy azt a nyolcvanéves bácsit sem kellene az út szélén hagyni, aki hiába toporog a kidőlt metrót pótló busz feltételezett állomásán, s akinek hasztalan hívják fel a figyelmét arra, hogy a további részletekért látogasson el a bkk.hu weboldalára, vagy töltse le az applikációt.
Eme emeletes torta habján pedig már csak piros koktélcseresznyeként világítanak az olyan városbénító marhaságok, mint az egyébként is megosztó melegfelvonulás, a Red Bull Air Race vagy a Szabadság híd jópofa lezárása, ami meg úgy kell most ennek a városnak, mint játékos kiskutya ugrálása a dupla műszak után hazaeső dolgozónak.
Persze mindezek csupán egy utas dohogásai; egyszer biztosan helyükre kerülnek a dolgok, s svájcióra-pontossággal összeáll majd a gondosan megtervezett és előkészített Budapesti Közlekedési Csoda, amelynek háttérmunkálataiba minket, egyszerű városlakókat nem avattak be az elmúlt harminc évben. Talán éppen holnap lesz ez a nap. Kérdezte is a szerkesztőm, hogy »napra« írom-e ezt a cikket, azaz sürgősen meg kellene-e jelennie az írásnak, hogy ne váljon meghaladottá, elévültté a téma. Bárcsak így lenne – válaszoltam. Sok reményt mindenesetre egyikünk sem fűzött a dologhoz.”