„Egy születésnapi ajándékot átadhatunk úgy is, hogy ki sem vettük a reklámszatyorból, amibe a boltban rakták. A legtöbben azonban mégis színes papírba csomagoljuk, szalaggal kötjük át, masnival ékesítjük, s tán még üdvözlőkártyát is mellékelünk hozzá, amire a jókívánságainkat írjuk. Már persze ha nem azon az állásponton vagyunk, hogy születésnapra felesleges ajándékozni, sokgyertyás tortára elszórni a pénzt, s úgy egyáltalán, rokonokat, barátokat hívni. Augusztus huszadika Magyarország születésnapja. És már megint előjöttek a »spórolósok«.
Ezek a bizonyos spórolósok valójában egyáltalán nem akarnak spórolni. Csupán azt tartják megjegyezni dörgedelmesen minden évben, hogy micsoda pazarlás tízmilliókat az égre lőni, miközben ezt a pénzt odaadhatnák a kórházaknak. Mert, ugye… lélegeztetőgép. Ez a fixa ideájuk. A lélegeztetőgép. Mert ezt olyan könnyű kimondani, megjegyezni. Ha rajtuk múlna, nem is lenne más ebben az országban, csakis lélegeztetőgép. Se stadionok, se autópályák, se plázák, se gyárak, se színházak, de tán még kórházak se. Csak lélegeztetőgépek. Mindenhol. Akárhol.”