Vöröslő szmájlik

„Az ellenzéki értelmiség nyolc éve folytat szemantikai vitát arról, hogy miben is élünk. Sokak szerint ez nem diktatúra, hanem autokrácia, vezérelvű hogyishívják, illiberális izé, irányított demokrácia. Így még azokat is sikerült teljesen összezavarni, akik józan eszük szerint sejtik, ebben az országban semmi sem az, aminek látszik.

A virtuális ellenállás legaktívabb közege maga a virtuális tér marad. A reggeltől estig Facebookon háborgó, fröcsögő, leginkább egymást gyalázó ellenzékiek nem is tudják, milyen jó szolgálatot tesznek a NER-nek. Naponta kiírjuk a közösségi oldalra, hogy a hatalom mit akar már megint büntetni, betiltani, felszámolni. Most épp a genderoktatást tervezik eltörölni a hazai egyetemeken. Megállapítjuk, hogy utoljára Rákosi idejében történt hasonló, amikor a pszichológia, szociológia kurzusait száműzték a felsőoktatásból. És mi kommenteket írunk, hörgünk, síró és dühtől vöröslő szmájlikkal fejezzük ki a véleményünket. Úgy érezzük, nem vagyunk egyedül. Legalábbis virtuálisan nem. Aztán kikapcsoljuk a számítógépet.

Ennyire futja a társadalmi ellenállásból. Ilyen kényelmes diktatúrája még diktátornak nem volt a földön. És a következő választáson a nép java valószínűleg újra megválasztja a vezért. Vagy azért, mert a szűk kiváltságosok és talpasok körébe tartozik, vagy azért, mert már annyira szegény, hogy egy zsák krumplival megvásárolható a szavazata. Esetleg elég okos ahhoz, hogy tudja, az ellenzéki pártok által rendszeresen beígért korszakváltás is csak egy virtuális illúzió, amiből nem marad több, mint egy nagy rakás szmájli.”