„Hagynám most a randa napi politikát, épp elég ez az agylágyító hőség.
Szent István napjára készülve ne feledkezzünk el Nagyboldogasszony méltatlanul háttérbe szorult ünnepéről, augusztus tizenötödikéről! Jeles nap a mai. Miközben a katolikus egyház Szűz Mária halálára és mennybevitelére emlékezik, a hívő magyarság nem csupán védőszentje és égi pártfogója (Patrona Hungariae) okán tart ünnepet. Első királyunk 980 évvel ezelőtti halála (1038) is épp erre a napra esett, ezen a napon ajánlotta fel országát Máriának.
Mária napját még maga István tette kiemelkedő ünneppé. Egész országlása során fontosnak tartotta a Nagyboldogasszony-megemlékezéseket, minden évben erre a napra hívta össze a királyi tanácsot Székesfehérváron, ekkor volt a törvénykezés is.
A hagyomány a következő századokban sem veszített erejéből, éppen ellenkezőleg. Az istentelen kommunista évtizedeket leszámítva Nagyboldogasszony napja mindvégig a magyarság legnagyobb egyházi ünnepnek számított. Együvé tartozást, nemzetnemesítő erőt sugallt.”