Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Két különböző országról beszélünk! Az övében populistának tartják a miniszterelnököt, az enyémben egyszerűen népszerű a kormány.
„Csak mondja, mondja, ömlik belőle a szó, rám zúdítja minden csalódottságát, frusztrációját. Szidja a kormányt, az országot, persze a nép is hibás, akinek ilyen populista vezetés kell. És hogy neki mennyire elege van már ebből a magyarkodásból is. Szégyen, hogy hová jutott ez az ország, lassan már mindenkivel összeveszünk, ugye, Emmanuel Macron se látogatott el Budapestre.
Közbevágok, hogy például milyen jó viszonyt ápolunk az osztrák kancellárral, mire ő elintézi azzal, hogy hát igaz, az a »fiatalember«, az lehet, de rajta kívül senki szóba se akar állni velünk. Úgy döntök, hogy nem említem meg sem a németeket, sem az oroszokat, sem pedig az amerikaiakat azok között, akik »szóba állnak« velünk, mert attól tartok, hogy a közbevetésemtől dührohamot kapna a barátnőm a telefon másik végén.
Elhallgatásomat nyilván bátorításnak vette és most rátér a belpolitikára. Szörnyű, hogy itt mekkora a szegénység, de ő mindenekfelett ezt a hazug propagandát, ezt utálja a legjobban. A foglalkoztatási mutatókkal dicsekszünk, miközben tömegek tengődnek közmunkán. A migránskérdés meg egyenesen unalmas, neki már a könyökén jön ki, folyton ezzel rémisztgetni az embereket, noha ő például egyetlenegy migránst sem lát, amikor kimegy az utcára. Ez borzalom, ami ebben az országban folyik, foglalja össze a mondandóját, és nem is sejti, hogy szavaival lemészárol egy hosszú évek óta tartó barátságot.
Évekkel ezelőtt nagyon hasonlóan láttuk a világ dolgait. Mi változott, hogy már csak elbeszélünk egymás mellett? Lehet, hogy már akkor észbe kellett volna kapnom, amikor legutóbb azt hallgattam tőle, hogy mennyire nő Angela Merkel népszerűsége, és nem mertem – nem mertem! – ellentmondani, hogy megelőzzek egy sehová sem vezető vitát.
Ahogy leteszem a telefont, és kitisztul a fejem a panaszáradat okozta zsongástól, már tudom, mi a magyarázat: két különböző országról beszélünk! Az övében populistának tartják a miniszterelnököt, az enyémben egyszerűen csak népszerű a kormány, mert megkérdezi az emberek véleményét, és folyamatosan azon dolgozik, hogy jobb legyen az élet, fejlődjön, gazdagodjon az ország. Az ő hazájában a nép »birka«, mert »bedől« a kormány »propagandájának«, az én hazámban az embereknek megvan a magukhoz való esze, és a kiszámíthatóságot, az előrelépést választották a biztos káosz helyett.”