„Nem érzi úgy, hogy visszatértek a „régi szép idők”?
Sajnos igen, úgy tűnik, mintha a politikai elit újra úgy vélné, az újságíró feladata a hatalom kiszolgálása. Mindig nehéz volt Magyarországon középen állni, most ismét a „vagy velünk, vagy ellenünk” gondolkodás érvényesül, ami inkább a Rákosi-időkre volt jellemző. Paranoia uralkodik, úgy érzem, amikor a Fidesz van hatalmon, egy pillanatra sem áll meg, hogy élvezze, amit elért: folyamatosan úgy viselkedik, mintha ellenzékben lenne, még több hatalmat és befolyást akar.
Akkor jönnek elő a régi reflexek és akár újabb kiutasítási cirkusz is várható?
Magyarország továbbra is nagyszerű ország, szeretem a magyarokat, és mindig itthon éreztem magam. Inkább a magyar kollégák iránt aggódom, akik folytatják az oknyomozást. Aggasztó, hogy olyan országban élek, ahol úgy lehetett megnyerni a választást a menekültellenességgel, hogy közben senki sem akar ide jönni: a migránsok nem állnak sorba a kapuknál. Itt nem bevándorlásról, hanem átvándorlásról van szó, s ez nagyon fontos különbség.
Kétségtelen, hogy a menekültekről szóló könyvével valóban nem kíméli az Orbán-kormány politikáját.
BBC-tudósítóként nem lehet személyes véleményem, de íróként nagyobb szabadságom van, és bízom abban, hogy aki elolvassa a könyv mind a 374 oldalát, tudni fogja, mi a véleményem. A Fidesz kinyitotta Pandora szelencéjét, nem tudom, mi lesz a vége. Aggódom a magyarországi belső békéért, hiszen végül is mindannyian valamennyire idegenek vagyunk a többiek számára. Ha pedig azt sugallják, hogy fenyegetésként gondolj a másik emberre, nem hiszem, hogy ettől tartósan boldogabbak lehetnek az emberek. És nem fog erősödni a magyarok közötti bizalom sem. Nagyon cinikus politikai játék zajlik Magyarországon, aminek az egyetlen célja a választások megnyerése.”