„Természetesen mindezt azért teszik, mert rettegnek, aggódnak, félnek. Folyamatosan. Főleg, ha olyan cikkeket olvasnak, látnak, amelyekben az általuk sajátnak tartott terület(ek)ről van szó, de nem az általuk megadottak alapján. Ne véleményezze őket senki, tessék szépen elhallgatni. Elvileg mindenkinek joga van leírni a véleményét, mint ahogyan ahhoz is, hogy az olvasó eldöntse, mit is gondol egy-egy témáról. Ezt szokás a véleménynyilvánítás szabadságának nevezni, legalábbis itt nálunk, ebben a sötétnek kikiáltott diktatórikus országban még így hívják. Nem úgy a mai kor liberálisainál.
Náluk egészen máshogy vélekednek erről, és ez nem hazai, hanem világszinten felfedezhető jelenség. Az ő fejükben nem létezik olyan, hogy valaki más véleményen van, vagy másképpen látja a világot. Ne írogasson senki, semmit, főleg nem az általuk einstandolt témákban. Mert ugye művész, színész, rendező, táncos, tudós vagy író csak liberális lehet. Mert a művészi szabadságát az az ember nem élheti ki, aki nem a ma már önmagából teljesen kifordult ideológia szerint határozza meg magát, és nem úgy gondolkodik, ahogyan ők azt elképzelik. Senki ne írjon már véleményt az ő területeikről, és az emberek se gondolkodjanak máshogy azokról. Mindez persze nem tartozik a gondolatrendőrség, a szólásszabadság korlátozása alá, igaz?
Odáig jutott a világ és a művészi szabadság, hogy bizonyos lobbicsoportok akarják meghatározni, ki, mit, hogyan alkothat. Példának okáért egy film értékét, mondanivalóját már az határozza meg, hogy hány meleg szereplő van benne, hány kisebbségi csoportot képvisel és elég PC-e az a csapat, amely összehozta. A művészi szabadság ugyanis mérhető. Steril környezetben, PC-ben hempergő alkotásokat kell csupán készíteni, amelyek minden művészi szabadságot, egyéniséget és mondanivalót nélkülöznek majd, és egy adott recept alapján készülnek. ”