„Politizálni bűn, legalábbis a hatalom szerint, ha nem ő csinálja.
A jó kormányerők (s hű alattvalóik) egy ideje már a politizálás varázsszavát úgy forgatják, mint valami bunkót mindenkivel szemben, aki pisszenni mer, ellenszegül, jogaiért kiáll, véleményt mond, kritikát fogalmaz meg, vagy pusztán létezik, csak nem éppen NER-kompatibilis módon.
A napokban az MTA-t billogozták meg, csak azért mert a tudományos »céh« nyilvánosan akarta megvédeni autonómiáját, amit a kormány elég tulok módon igyekszik felszámolni. Azért a cinizmusnak elismerésre méltó foka, amikor a hatalom megpróbál lehengerelni egy prominens szervezetet, majd amikor az védekezni merészel, megvádolja azzal, hogy politizál. Nem teszi, de amúgy – indirekt módon – miért ne tenné? Az akadémiát érintő vita olyan kérdésben folyik, amelyet törvény rögzít. A szakmai érvek és javaslatok, − már ha bárki figyelemre méltatná őket − szükségképpen öltetnének politikai formát is.
De tapasztaltuk ezt a stigmatizálást már a civilszervezetekkel kapcsolatban, aztán rásütötték a pecsétet a művészekre, alkotókra, most már e tekintetben a tudományra is rájár a rúd (a gender studies meg egyenesen közellenség lett).”