„A Jobbik néppártosodásként elhíresült folyamata több volt annál, mint Vona Gábor kísérlete arra, hogy megszabaduljon belső ellenségeitől és pártja sötét múltjától. Ez a néppártosodás okainak csupán töredéke, ráadásul a legérdektelenebbek közül való.
Sokkal relevánsabb, hogy a néppártosodás során a Jobbik számtalan szociáldemokrata kezdeményezést karolt fel — ugyan nem lett hirtelen baráti a menekültekkel és a homoszexuálisokkal, viszont foglalkozott a magyar társadalmi igazságtalanság két legfőbb pillérével, a nemi és vagyoni egyenlőtlenséggel. A Jobbik nem lett hirtelen valódi baloldali párt — viszont a bérunió és a nemi egyenlőség témája sokkal inkább egy baloldali program része, mint a Momentum vagy a DK bármelyik mozzanata. Nem kizárt, hogy a kultúrharcon túl, lényegi kérdésekben — például a szabadpiac és a női természet mítoszaiban — egyetértés van liberálisok és konzervatívok között.
Vona tetteinek őszinteségét és motivációit nem ismerhetjük, de talán nem is érdemes —a történet valódi tanulsága, hogy meg kell kérdőjelezni azt a belterjes ellenzéki dogmát, miszerint a magyar néplélek menthetetlenül jobboldali. Először is, az ilyesfajta determinista hozzáállás mindenkor egyenlő a felelősség hárításával. Másrészt, miután még a szélsőjobboldal is a baloldal felé kényszerült nyitni a nagyobb népszerűség érdekében, abból logikusan következik, hogy igenis van igény Magyarországon igazságosabb és demokratikusabb Magyarországra.”