Ki, kivel, mennyiért

„Komolyan, van abban valami megnyugtató, hogy Karácsony Gergely még annyi mindenben hisz. Például, ahogy maga mondja, most éppen a szociális Európában. Ráadásul erről nem is nagyon hallottunk tőle, ami különösen is szívet melengető körülmény. Megújulás a javából. 

(...)

A lényeg, hogy közeleg az ősz, az újabb politikai szezon, vége a nyaralásnak, az ellenzéki népvezérek is kipihenték már a sokadik kapitális buktát, és jöhetnek az újabb nagyszerű taktikák. A ki-kivel-mennyiért izgalmas játéka. Annyi a különbség, hogy mostanában inkább a csapaton belüli vetélkedőknek van divatjuk. Az LMP-s Ungár Péter például kimondta a kimondhatatlant: el kell ismerni, ha a kormány valamit jól csinál, ráadásul miközben a Fidesz politizál, az ellenzék moralizál. Ezekkel a megállapításokkal nehéz lenne vitatkozni, megteszi helyettünk a Karácsonyhoz hasonlóan világbajnok szédelgő, a Fidesz és az LMP megjárása után ismét új párton ügyködő Hadházy Ákos, aki szerint ezek csak részigazságok. Márpedig azok a legveszélyesebbek, teszi hozzá.

Micsoda éleslátás! Ő már csak tudja, hiszen szinte hetente vádolta meg az ellenzéket kollaborációval, a kormányt meg – sikertelenül – korrupcióval, és addig csinálta, amíg a sajátjai is megelégelték ezt az összeférhetetlen machinátort. Nemcsak részben, hanem egészben.

Tehát van abban valami megnyugtató, hogy ezeknek a sokszorosan leszerepelt fazonoknak nem csillapodik a szereplési vágyuk. Szavazni ugyanis aligha fognak rájuk többen, mint eddig.”