„De az az igazság, hogy valójában egyáltalán nem is erről (oppárdon, róluk) szeretnék beszélni, hanem a Heller Ágnesről, aki szerint Magyarországon zsarnokság van – tekintve hogy Orbán Viktor zsarnok. Mint mondja, Orbán »Zsarnok, mivel Magyarországon csak az történhet meg, amit ő akar, és semmi olyan nem történhet, ami az akaratával ellentétes. Ez egy igazán zsarnoki uralom.«
Dragonyosok lesnek míg rettegve nyalod a fagyit a cukiban, díszkötéses alaptörvénnyel vágnak pofán, ha túl nagy levegőt veszel a gangon, nem ciciznek, leragasztják a távirányítód gombjait, az elhajló óvodások szemét kilövik az arra hivatott némethszilárdok, és egyáltalán, nem lehet írni, olvasni, élni. Ebben az Országban.
Nincs sajtószabadság se nálunk, nyilván merő véletlen, hogy Révész Sándor plein air gúnyolódhatik Jézus Krisztus (és az ő anyja, Mária) ürítési szokásain a HVG-ben, vagy hogy Konrád György miniszterelnöki halált lebegtethet ugyanott. Satöbbi. (Az megvan, hogy Köves Gábor kb. épp most kérdezi meg Susan Faluditól a legsötétebb gyurmafilmes vészkorszakot idéző Magyar Narancsban, hogy: »Ha az apja nem vált nemet, ugyanúgy megtörténhetett volna az önök kései egymásra találása?«)
Szóval én nem tudom, Ágnes asszony mire gondolhatott – szokott ám ő gondolni mindenfélére, nem is akárhogyan, pl. az Olvasónapló c. sorozat köteteit jómagam is rendszeresen böngészem, sőt kiválónak tartom –, de még az is lehetséges, hogy egész egyszerűen elment neki az esze.”